Egy lakás átalakítása vagy felújítása során jellemzően a beltéri ajtók cseréje sem maradhat ki a sorból pláne abban az esetben, ha a kérdéses épületben már legalább három évtizede semmilyen módosítás sem történt. Ilyen esetekben ugyanis a beltéri ajtók már jellemzően sok helyen levert, vetemedett, gyakran megkopott állapotban találhatók, melyek nemcsak a hő-, hanem a hangszigetelés terén is elhanyagolható tulajdonságokkal rendelkeznek. Röviden tehát megérettek a cserére, amivel kapcsolatban sokan úgy gondolják, hogy elegendő csak eltávolítani a régi ajtókat, majd beépíteni helyükre az újat, azonban ezzel a gondolatmenettel akad egy kis probléma. Ezt a problémát úgy hívják, hogy falkáva vagy szakzsargonnal élve: nút.
Ha régi típusú beltéri ajtók cseréjéről van szó, szinte biztosak lehetünk abban, hogy a jelenlegi nyílászárók úgynevezett nútos tokszerkezettel kerültek beépítésre. Ennek az oka nem más, minthogy 30-40 évvel ezelőtt – vagy még korábban – nem álltak a kőművesek rendelkezésére olyan modern beépítési alapanyagok, mint a PUR hab, mely néhány csavarral együtt képes masszívan a helyén tartani az ajtót, ezáltal szükség volt minden egyes ajtónyílásnál egy úgynevezett nút kialakítására, ami gyakorlatilag egy olyan falkáva, egy olyan téglából vagy betonból készült csonk volt, mely az ajtót a helyén tartotta. A nyílászáró tokszerkezete lényegében erre lett ráfeszítve, és körbeépítve, majd végül egy díszléccel eltakarva, ami valóban egy biztos megoldás volt. Ez a technika azonban már a múlt, manapság senki sem dolgozik nútos ajtókkal, így ha új beltéri nyílászárókat szeretnénk, akkor három dolgot tehetünk:
A fentiekben felvázolt probléma legegyszerűbb megoldása, ha a beltéri ajtók esetében vékonyabb ajtótokot választunk, ami gyors és olcsó alternatíva ugyan, de az esztétika tekintetében nem a legszerencsésebb. Ilyenkor ugyanis gyakorlatilag a nútra kerül rá a nagyjából 6 centiméter széles ajtótok - normál esetben ez az érték 12-15 centiméteres vagy még szélesebb –, ami a látvány tekintetében egészen felemás hatást kelt. Egyrészt az ajtó jellemtelenné, furcsává válik tőle, másrészt a nút és a főfal között kívül és belül egyaránt egy törés, gyakorlatilag egy lépcső keletkezik, ami sokakat zavarhat. Nem árt tudni továbbá, hogy bár panellakásokban a falkávák egészen egyenletesek lehetnek, azonban a téglából készült családi házaknál ezt a nútot gyakran csak ímmel-ámmal dolgozták ki, ezáltal egy-két téglát belógattak annak érdekében, hogy megfogja a tokot, de a teljes szerkezet hiányzik, vagyis a falazási munkálatok ilyenkor elengedhetetlenek, tehát érdemes mérlegelni, hogy mikor járunk jobban: ha levéssük, vagy ha kiegészítjük a nútot.
A legtöbb esetben a beltéri ajtók cseréjekor a régi nút kapcsán a vésés a legkézenfekvőbb megoldás. Ennek az egyik oka, hogy eltűnnek a kávák, és az általuk előidézett kellemetlen esztétikájú lépcsők, míg a másik, hogy sokkal nagyobb ajtók is beépíthetők lesznek, ami drasztikusan meg tudja növelni a helykihasználást. A vésés nyilvánvalóan koszos és hangos munka, használhatunk hozzá vésőt és kalapácsot, speciális vésőgépet, de akár sarokcsiszolót is. Mivel a nútok leszedése soha nem lesz milliméteres pontosságú, ezért minden esetben egy kis vakolás is követi ezt a folyamatot, ezáltal vékonyan érdemes felhordani legalább egy jó centiméternyi fedővakolatot, ami az új ajtónyílásunk méretét is meghatározza. Zsákos habarcsok esetében ez a munka megfelelő eszközökkel és zsaluval könnyedén kivitelezhető, de érdemes figyelni a merőlegesekre és a síkokra, máskülönben alaposan megnehezíthetjük a beltéri ajtó beépítőjének munkáját.
Amennyiben meglévő ajtónyílásaink már núttal együtt is elég szélesek, akkor érdemes inkább a kapcsolódó kis lépcsők feltöltése mellett dönteni. Erre ma már számtalan lehetőségünk van, de az egyik legegyszerűbb alighanem az, ha Ytong téglát alkalmazunk hozzá, noha a gipszkarton is megfelelő megoldás lesz, hiszen könnyebb vágni és szerelni is. Bármelyik alternatívát is választjuk, a munka előtt mindig tisztítsuk meg a káva körüli régiót mind a kosztól, mind a laza szerkezetű darabkáktól, majd a megfelelő ragasztóanyag kiválasztásával, pontos méretekkel dolgozva ragasztgassuk be a helyükre a hiányzó részeket. A vakolás, avagy az ajtónyílás összedolgozása ilyen esetekben sem maradhat ki a sorból, hiszen fontos a minden oldalon egyenletes és merőleges szerkezet ahhoz, hogy a beltéri ajtók majd pontosan illeszkedjenek. A módszer előnye, hogy ilyenkor lehetőség van előre gyártott, azaz fix méretű nyílászárókhoz idomulni, vagyis nem kell egyedi méretű ajtókat gyártatni, amivel rengeteget spórolhatunk.
Felkeltettük érdeklődését?
Kérdésével forduljon hozzánk bizalommal.
Olvassa el legfrissebb híreinket
