A betonacél háló szerepe a betonban, azaz így készül a vasbeton

Ha nem könnyűszerkezetes megoldásokban gondolkozunk, akkor kijelenthetjük, hogy a beton minden esetben az építkezés, a tartós szerkezetek egyik legfontosabb alapanyaga, melyet sóderből, cementből és némi vízből készíthetünk akár otthoni körülmények között is. Normál esetben ennél csak egyetlen erősebb felületkialakítás létezik, mégpedig a vasalással megerősített betonszerkezet, vagyis a vasbeton, aminek a lényege, hogy a betonmasszába még frissen acélhálót helyeznek, illetve eleve az acélszerkezetre töltik rá a frissen kevert betont.

A betonacél normál esetben szabad szemmel nem látható a megszilárdult betonban, azonban rendkívül fontos elem, hiszen jelentős mértékben meg tudja könnyíteni egy felület szilárdságát. A hálós betonacélt tulajdonképpen hosszú acélszálakból hegesztik össze, és alakítanak ki belőle négyzetrácsos szerkezeteket, melyek ebben a formában leginkább a nagyobb kiterjedésű térbeton szerkezetek, valamint az aljzatok szilárdságát tudják megtámogatni.

Többféle méretben léteznek, a Békás Épker kínálatából például 4-12 milliméter közti betonacél hálók rendelhetők, melyek a legtöbb betonozási munkálathoz tökéletesen alkalmasak.

Nagyon fontos a betonacél háló helyes alkalmazása

Azt leszámítva, hogy a betonacél háló a legtöbb esetben nem látható a betonban, rendkívül fontos szerepet tölt be a tartósságban, azonban még ennél is lényegesebb, hogy ennek a hatásnak az eléréséhez elengedhetetlen a helyes kialakítás. A háló ugyanis helytelen alkalmazás esetén legalább annyit árthat, mint amennyit segíthet!

Amennyiben például túl mélyre kerül egy térbeton szerkezetben, gyakorlatilag teljesen felesleges az alkalmazása, hiszen semmit sem tart majd. Ha viszont túl közel kerül a betonfelület felszínéhez, akkor a tartás megtámogatása helyett inkább meggyengíti a szerkezetet, idő előtti repedéseket, töréseket eredményezhet.

Emiatt nagyon fontos, hogy az építkezés egyes fázisaihoz hasonlóan a betonacél háló lefektetésének is megvan a maga folyamata, rendje és szabályszerűsége, tehát érdemes lehet inkább szakember segítségét kérni hozzá. Amennyiben ez nem lehetséges, az alábbiakban adunk néhány hasznos tanácsot a helyes lefektetéshez, de rögtön kiderül, hogy a legtöbb esetben a kivitelezéshez nagyon fontos lesz a kőműves jelenléte.

A megfelelő kivitelezés mindig alapos tervezést kíván

Amennyiben nem egy kerti kiülőt, egy sütögetőt vagy egy egyszerű garázsbeállót készítünk magunknak, hanem valamilyen összetett betonozási munkát végzünk, ahol fontos szerepe van a betonacél hálónak, ott igencsak oda kell figyelni az alapos tervezésre, ami aztán természetesen megfelelő kivitelezést kíván. Merthogy a vasbeton szerkezetek kialakítását, azaz a vasalást és a betonozást mindig a statikai terveknek megfelelően kell kivitelezni.

Egy lakóház vagy egy tartósabb betonszerkezet kialakításakor ugyanis elengedhetetlen, hogy készüljön vasalási-, és statikai terv, amit szakszerű, jól átgondolt vasalási rajz, valamint statikai számítások követnek majd. Erre azért lesz szükség, mert gyakorlatilag mindent nagy pontossággal kiszámolhatunk belőle, így például

• a vasaláshoz szükséges acélháló mennyiségét;
• a háló helyzetét a betonszerkezetben;
• az egyes hálóelemek közti átfedés mértékét;
• valamint a betonacél elhelyezésének a módját.

Sokan úgy vélik, hogy ezek nem igényelnek különösebb tervezést vagy számításokat, valójában azonban egyáltalán nem mindegy például az sem, hogy milyen sok betonacél háló kerül bele a masszába, azok hol és miként helyezkednek el, illetve mekkora átfedést alkalmaznak hozzájuk.

Ha ezeket nem vesszük figyelembe, akkor könnyen lehet, hogy túl sok vagy túl kevés acél kerül a betonba. A betonacél háló alkalmazása azért szerencsés, mert a legtöbb esetben házilagos körülmények között feljárók, beállók, kiülők, azaz nem túl vastag betonfelületek, főként térbeton elemek esetén szokás alkalmazni. Ilyenkor a legjobb alternatíva, ha a háló a kijelölt betonvastagságnak nagyjából a közepére kerül, méghozzá maximum 10-15 centis átlógással, aminek részeként a hálódarabokat dróttal kell egymáshoz erősíteni.

Lényeges teendők a tervezés mellett

A megfelelő tervezés ugyanakkor önmagában nem mindig elegendő ahhoz, hogy egy kellően masszív és helyesen kialakított, acélhálózott betonfelületet kaphassunk. Fontos teendő például az is, hogy mielőtt a betonacél bekerül a zsaluzatba, illetve a masszába, mindig gondoskodjunk a felületek tisztaságáról. Lényeges, hogy minden mentesítve legyen a kosztól, a sártól, vagy az esetlegesen kialakult rozsdától.

Nyilván makulátlan tisztaság nem érhető el ilyen esetekben, de ha azt látjuk, hogy konkrétan az acélhálón megannyi növényi hulladék vagy sár található, esetleg úgy tervezik a vasbetont, hogy a legalsó rétegbe is kerül fémháló, akkor mindig gondoskodjunk arról, hogy a betonmassza a lehető leghomogénebb felülettel tudjon érintkezni.

Általánosságban elmondható, hogy a betonacél – dacára a megfelelő kezelésnek –, gyakran rozsdásodik, ami hosszabb távon komoly probléma lehet, hiszen ronthatja a beton hatásfokát. Nyilván ez egy közönséges beálló esetében nem feltétlenül jelent reális veszélyt, de egy ház vagy egyéb épület alapján, illetve aljzatkialakításánál annál inkább.

Emiatt igyekezzünk már eleve rozsdamentes betonacél elemeket lefektetni a betonba, vagy ha ez nem valósítható meg, akkor úgy kialakítani a beton felületét, hogy az acélháló egyáltalán ne találkozzon a szabad levegővel, az oxigénnel, azaz minden oldalról több centiméter beton fedje. Ennek hiányában ugyanis oxidációs folyamatok indulnak el, és bár a vastag acélháló esetében évtizedekről van szó, míg a rozsda meg tudja gyengíteni a szerkezetet, de utána viszont nagyon súlyos gondokat okozhat – például egy házalap esetén. Törekedjünk tehát mindig a megfelelő kialakításra!