Ha építkezésre, felújításra vagy valamilyen más egyéb olyan munkálatra van szükség, ami betonozással jár együtt, akkor ott elengedhetetlenül fontos a cement használata. Ezt a szürkés színű, jellemzően zsákokban árult porszerű anyagot biztosan mindenki látta már, sokan talán dolgoztak is vele, azonban csak nagyon kevesen tudják, hogy valójában milyen alapanyagokból tevődik össze?
Egyáltalán mi az a cement és milyen fajtái vannak? Ha szeretnénk választ találni erre a kérdésre, akkor az alábbiakban minden fontos részletet megtudhatunk a Békás Épker kínálatában piacvezető áron elérhető cementről!
Mivel mindent érdemes az elejétől kezdeni, ezért a cement kapcsán is fontos lehet az alapoktól indítani a történetet, és meghatározni az anyag definícióját! A kérdéses poralapú zsákos termék egy nagyon finomra őrölt, úgynevezett hidraulikus kötőanyagnak minősül az építőiparban, amihez elegendő csak vizet adni ahhoz, hogy levegőn vagy víz alatt megszilárduljon, ezáltal még a víz által is oldhatatlan, kőzetszerű szilárd eleggyé álljon össze.
Legismertebb formája az úgynevezett portlandcement, melynek egyik fő alapanyaga a mészkő és az agyag. Utóbbinak a zsugorodásig égetett változata jelenti a cement egyik legfontosabb összetevőjét, amihez leginkább a kötés szabályozásának, egészen pontosan a lelassításának a céljából gipszkövet adagolnak hozzá. Így születik a cement!
Mit jelent az, hogy hidraulikus kötőanyag?
Mint fentebb már kiemeltük, a cement egy hidraulikus kötőanyag. Így nevezzük azokat az alapesetben száraz kötőanyagokat, melyek levegőn és víz alatt egyaránt képesek megszilárdulni. A cement mellett a hidraulikus mész is ilyen megoldásnak tekinthető.
Mint már fentebb is említettük, a cement egyik legfőbb alkalmazási területe a betonozás. Egy építkezésnél vagy egy felújításnál több száz-, nem ritkán több ezer kilogramm cement fogyhat el közvetlen vagy közvetett formában, az alapozástól kezdve, az aljzatkialakításon át, födémkoszorú kiöntéséig bezárólag.
Természetesen a cementnek nagyon sokféle típusa létezik, így csak a hagyományos, vagy más néven heterogén cementek azok, melyek a tömegbetonok esetében előnyösen alkalmazhatók. Ezen felül léteznek vízzáró betonszerkezetekhez alkalmas traszportlandcementek, ha pedig olyan betonfelület létrehozása a cél, ahol a szulfáthatás meggátolása a lényeg, akkor a szulfátálló portlandcement választása lesz ideális.
Ezen felül léteznek még különféle fehér és színes portlandcementek is, melyek akkor tekinthetők jó választásnak, ha különféle látható felületeket, látszóbetonokat készítenénk, esetleg hézagolóhabarcsnak alkalmaznánk.
Alapvetően a cementnek a modern építőiparban kétféle típusát különböztethetjük meg, melyeket az alapanyagok tekintetében érdemes különválasztani egymástól, ezek a
A portlandcementről már fentebb is említettük, hogy legfontosabb alapanyaga a mészkő és az agyag, melynek égetésével úgynevezett klinker készül. Ehhez a kötés szabályozása érdekében giszpkövet adagolnak.
Az aluminátcementek esetében a fő összetevő szintén a mészkő, de ehhez nem agyagot, hanem valamilyen alumíniumvegyületet, vagy olyan kőzetet adnak hozzá – égetett formában –, ami nagy alumíniumtartalommal rendelkezik.
Hivatalosabb vagy formálisabb tekintetben a portlandcement esetében a kalcium-szilikátok, az alumínátcementeknél pedig a kalcium-aluminátok a leglényegesebb alapanyagok.
Természetesen a portland- és aluminátcementnek különféle altípusai ismertek még, melyek a speciális adalékanyagoknak köszönhetően specifikus munkálatokra alkalmazhatók. Léteznek például nagy kezdő- és végszilárdságú portlandcementek, mélyfúrási cementek, szulfátálló cementek, út- és pályaépítési cementek, kis hőfejlesztésű cementek, de ott a speciális Sorel-cement – melyet magnézia-cementként is ismerünk –, illetve a legendás római cementet sem szabad kihagyni a sorból.
Míg egykoron, a Római Birodalom idején a cement egy véletlenszerűen összeállított kötőanyag volt, mondhatni a természet ajándéka, addig a mai cementeket már tudatosan, egy speciális receptúra szerint állítják össze.
Ennek megfelelően a cement gyártásakor a mészkő és az agyag nagyjából 2:1 arányú keverékét alkalmazzák. Maga gyártási folyamat három főbb műveletre, illetve területre osztható fel. Ezek a következők:
A gyártás folyamata
A cement gyártásakor a nyersanyagok közvetlenül a bányából érkeznek az üzembe, ahol egy szárítás és porrá őrölés következik. Így keletkezik a nyers cementliszt. Ez azonban betonozásra még alkalmatlan, gyakran kell különféle segédanyagokat adagolni hozzá, mint a homok vagy a piritpörk.
Ezt a nyers lisztet aztán egy hőcserélő tornyon vezetik át, ahol alaposan kiég, majd egy úgynevezett cementégető kemencében lesz belőle klinker. A folyamat részeként a liszt előbb zsugorodásnak indul, majd képlékennyé és folyóssá válik, végül golyószerű darabokká áll össze.
Az így kapott granulátumot előbb lehűtik, majd ismét silókba helyezik. Innen – szükség szerint újabb kiegészítő alapanyagokkal, példának okáért kohósalakkal összekeverve – kerül a cementmalomba, ahol az őrlés után a jól ismert, szürkés színű cement lesz a végeredmény.
A gyártásról érdemes tudni, hogy lehet teljesen száraz, félszáraz vagy akár nedves is. Előbbi esetben a magas alkálifémtartalmú cement készül, a középsőnél maximum 16 százalék vízzel történik a gyártás, míg a nedves eljárásnál az őrlés teljes egészében víz jelenlétében zajlik.
Maga a cement gyártása jellemzően óriási energiafelhasználás mellett történik mindegyik esetben. Ennek az oka, hogy az őrölt mészkövet, az agyagot és a többi adalékanyagot is legalább 1450 Celsius fokra kell hevíteni ahhoz, hogy klinker keletkezzen.Ha további kérdései akadtak, tekintse meg teljes átfogó cikkünket a cementről!
Felkeltettük érdeklődését?
Kérdésével forduljon hozzánk bizalommal.
Olvassa el legfrissebb híreinket
