A tégla a vályogból és fából készült épületszerkezetek után jelentős mértékben megnövelte az ingatlanok komfortszintjét és tartósságát egyaránt. Az elmúlt évtizedek során a kérdéses építőanyag elképesztő mértékű fejlődésen ment keresztül, így az első tömör megoldások után megjelentek a nagyobb méretű, jobban szigetelő lyukacsos típusok, manapság pedig már az okostéglák korszakát éljük, de hamarosan eljöhet az idő, amikor már a tégla is a múlt lesz, hiszen megjelentek a színen a legkülönfélébb falazóblokk, melyek már alig-alig hasonlítanak a klasszikus építőanyagokra. Miként jutottunk azonban el idáig és milyen fejlődésen mentek keresztül a téglák a múltban? Ezt elevenítettük fel az alábbiakban!
Bár az ókori civilizációk is ismerték már, hazánkban a téglaépületek elterjedése – nemcsak a városokban, hanem vidéken egyaránt – valamivel több mint egy évszázaddal ezelőtt történt. A kor tégláit jellemzően kerámiából égették, és míg kezdetben csak tömör formájukban voltak ismertek, a komfort és a hőszigetelés növelésével azonban apránként megjelentek az első lyukacsos kialakítások is. A téglát egyébiránt, mint moduláris építőanyagot jellemezhetjük, melyet tartófalak esetében kötésbe téve alkalmaztak a kőművesek, tehát a méreteik úgy voltak meghatározva, hogy egy sor merőleges téglára, 90 fokban elforgatva egy sor párhuzamos téglasor került a köztes habarcsréteg társaságában.
Ezt a kötésmódszert manapság is gyakran használják a kisebb méretű téglákból építkezők, azonban egyre gyakoribbak a szigetelés és a gazdaságosság elve miatt a lyukacsos, nagyobb méretű blokkok, melyek az alapanyag tekintetében is képesek voltak előre lépni. Merthogy az építőipari fejlesztésekkel egyszerre a téglakészítés is jelentős modernizálódáson esett át, amivel természetesen a méretek egyaránt módosultak.
Az első téglákat annak idején kézzel készítették. Ez volt az úgynevezett téglavetés folyamata, melynek részeként az egyszerűbb elkészítést és a szállíthatóságot egyaránt figyelembe kellett venniük a szakembereknek. Magyarországon a klasszikus méretezés szerint egy blokk tégla 25 centiméter hosszúságú, 12 centiméter szélességű és 6,5 centiméter magasságú volt, amivel bizonyos falszerkezetek és épületelemek méreteit rögtön meghatározták a téglavetők. Később természetesen ez is drasztikus változáson esett át, hiszen az iparosodással nem volt már szempont a könnyű elkészítés, sőt a logisztika sem. Helyette lényegesebbé vált az egyszerűbb építkezés mellett az is, hogy szigetelési tulajdonságok tartozzanak a téglához, illetve azok kiszolgálják az utólagos hőszigetelést. Ezzel párhuzamosan egyre nagyobbak lettek a téglák, azonban anyagsűrűségük lecsökkent, hiszen így nemcsak könnyebbé váltak, de az imént említett szigetelésből is kivették a részüket.
A változó méretek és formák mellett a téglaiparban az alapanyagok terén is komoly változások álltak be az évek során. Míg kezdetben az égetett kerámia jelentette a legfontosabb összetevőt a téglák tekintetében, addig később az építőipari fejlesztések miatt a beton- és szigetelőanyagok terén bekövetkező változások miatt felbukkantak az első beton falazóelemek. Ezek azonban túl nehezek voltak, így nem terjedtek el túlzottan, ellentétben a gázbetonból álló típusokkal, melyek már tökéletes, sőt jobb alternatívát biztosítottak. Ezt később a mészhomok téglával sikerült még magasabb szintre emelni, mely nemcsak könnyebb lett, mint a klasszikus típusok, de a hőszigetelés terén is magasabb szintre emelte az értékeket. Ezzel párhuzamosan természetesen a klasszikus téglatípusok egyaránt fejlődésnek indultak, és megjelentek a különféle modern kerámia téglák, melyek között ma már olyan megoldásokat is találhatunk, melyek üregei kőzetgyapot vagy polisztirol szigeteléssel vannak kitöltve.
Az új alapanyagokkal együtt új falazási módok is ellepték az építőipart. Bár a klasszikus téglakötés sok esetben megmaradt, azonban az illesztések közti habarcskötés lényegesen lecsökkent, a nut-féderes megoldások miatt pedig a modern téglák már úgy illeszkednek egymáshoz, hogy nincs szükség a függőleges fugákat kötőanyaggal kitölteni. A legújabb kerámiatéglák között ma már találhatunk olyat is, amihez nem is kell hagyományos falazóhabarcs, a kötést ugyanis egy speciális ragasztóhab biztosítja. Ezek a falazóblokkok már alig tekinthetők klasszikus téglának – ezen a téren egyedül a klinkertégla maradt meg a hagyományos vonalon –, éppen ezért a jövő legfontosabb alapanyagainak tekinthetők, ha házépítésről és falazásról van szó.
Felkeltettük érdeklődését?
Kérdésével forduljon hozzánk bizalommal.
Olvassa el legfrissebb híreinket
