Miután egy építkezés összköltsége az elmúlt években csillagászati magasságokba emelkedett, ezáltal többször tízmillió forintra van szükségünk egy új otthon felépítéséhez, nem meglepő, hogy egyre nagyobb igény mutatkozik a könnyűszerkezetes épületekre, melyek egy téglaház árának töredékéből felhúzhatók, és ugyanúgy képesek ellátni egy család lakhatási igényeit. Más kérdés, hogy a tartósság tekintetében a kettő össze sem vethető egymással, de ezen felül rövidebb távon sokkal lényegesebb a szigetelés terén is összevetni őket, hiszen ebben a tekintetben óriási eltérések vannak egy téglából és valamilyen könnyű szerkezetből készült épület között.
Miközben a tengerentúlon már 80-90 százalékos arányt érnek el, sőt Nyugat-Európában is több mint 50 százalék fölé kúszott a könnyűszerkezetes házak mennyisége, addig hazánkban a becslések szerint az újonnan épülő otthonoknak mindössze 10-15 százaléka lehet csak könnyűszerkezetes konstrukció. Mivel sokkal olcsóbban kivitelezhetők, ez az arány a jövőben hazánkban is egyre magasabb szinteket üt majd meg, ami az építőipart, azon belül is a hőszigetelő szakembereket újabb kihívások elé állítja, hiszen egyelőre még nem létezik olyan könnyűszerkezetes megoldás, ami ezen a téren fel tudja venni a versenyt a téglával.
Mint ismert, hazánkban jelenleg a hőtechnikai előírások alapján a homlokzati falaknak legalább 0,24 W/m2K U-értékkel, úgynevezett hőátbocsáti tényezővel kell rendelkezniük, ami 2020-tól 0,22 W/m2K-ra növekszik. Ennek az értéknek utólagos hőszigetelés nélkül ma csak nagyon kevés építőanyag felel meg, ezáltal bár az úgynevezett okostéglák már régen meghaladták ezt az értéket – cserébe az áruk is megfizethetetlen –, de a normál lyukacsos téglák között elfogadható áron találhatunk 0,24 – 0,30 közötti W/m2K U-értékkel rendelkező típusokat. Ezzel pedig egy könnyűszerkezetes alapanyag soha nem veheti fel a versenyt, hiszen a legjobb burkolatok is bőven 1 W/m2K érték fölött vannak, ami a korabeli tömör téglához hasonló, tehát korszerűtlennek nevezhető, magyarul ezeket a falakat mindig szigetelni kell.
Köztudott, hogy U-értéktől függetlenül a modern téglából épült lakóházakra általában 10-15 centiméter vastagságban alkalmaznak EPS hungarocell lapokat utólagos szigetelésként, és a tapasztalatok azt mutatják, hogy ennél vastagabbat már felesleges feltenni a homlokzatra, mert az nem javítja jelentősebb mértékben a falak tulajdonságait. Nagyjából ez a hipotézis igaz a könnyűszerkezetes épületekre és falszerkezetekre is, ezáltal a 15 centiméteres EPS lapok bőven elegendőek a kielégítő mértékű hőszigetelés eléréséhez. Bár a téglaházhoz hasonló mértéket ekkor sem érünk el vele – nagyjából hasonló lesz a hatás, mint egy hőszigetelés nélküli téglafalnál –, azonban ennél vastagabb külső burkolattal sem tudunk többet kihozni belőle. A könnyűszerkezetes falaktól ugyanis annak ellenére sem lehet csodát várni, hogy egyébként szigetelt formában igencsak komfortos környezetet tudnak biztosítani az ott lakóknak.
Hogy mégis melyik, a tégla vagy a könnyűszerkezetes homlokzat hőszigetelésének kialakítása könnyebb? Erre a kérdésre egészen diplomatikus válasz adható, lévén mindkét felületen ugyanolyan hatékonyan lehet dolgozni, ezáltal az EPS lapok ugyanúgy tapadnak, ugyanúgy kötnek és mutatnak mindkét esetben, egyedül a rögzítő dűbelek alkalmazásával kell másként eljárni a könnyűszerkezet függvényében. A hőszigetelés tehát nemcsak mindkét épülettípuson ugyanolyan jó hatást vált majd ki, hanem mindemellett a telepítésük sem okoz különösebb fejtörést.
Felkeltettük érdeklődését?
Kérdésével forduljon hozzánk bizalommal.
Olvassa el legfrissebb híreinket
