Magyarországon a lakóházak jelentős többsége már évtizedek óta égetett téglából készül. Bár ezek alapanyaga, mérete és felépítése rengeteget változott az idők folyamán, azonban a könnyűszerkezetes megoldások nem tudták kiszorítani őket a piacról. Ezért van az, hogy a hazánkban épülő házaknak nemcsak az értékállósága nagyobb, hanem sokkal tovább alkalmasak a lakhatásra is, így az elmúlt 40-50 évben épült ingatlanok kapcsán úgy számolnak a szakemberek, hogy több mint egy évszázadig is alkalmasak lesznek biztonságos otthont nyújtani a családoknak a megfelelő karbantartási munkálatok elvégzése mellett.
Nyilván a tartósság kapcsán elengedhetetlen, hogy a téglaházak kialakítása megfelelő minőségű legyen. Márpedig egy falazott szerkezet esetében ez rengeteg összetevőtől függ, hiszen befolyásolják az egész épület kvalitását a falazóelemek, a felhasznált kötőanyagok, de még inkább a falazási munkálatok színvonala. Emiatt rengeteg olyan kivitelezési hiba történhet egy falszerkezet felépítése során, amire érdemes lehet odafigyelni, hiszen jelentősen csökkenthetik a szerkezet teherbírását, de akár hang- és hőszigetelési tulajdonságait is. Lássuk, milyen problémák jöhetnek szóba ilyen esetekben!
Hogy miért fontos a geometria a falazásnál? Leginkább azért, mert a megfelelő teljesítményű falak kapcsán alapvető elvárás, hogy az egymásra épülő blokkok önmagukban és együtt is vízszintesek legyenek, maga a teljes fal pedig függőleges. Hogy a téglákat megfelelő szögben és vízben tudjuk egymásra helyezni, illetve egymáshoz igazítani, ahhoz a falazó habarcs nyújt majd segítséget, melyet legalább 6mm, legfeljebb 15mm vastagságban hordhatunk fel a blokkok közé. Amennyiben ennél többet vagy kevesebbet használnak a kőművesek, a fal statikai tulajdonságai rögtön csorbát szenvednek, valamint a túl sok habarcsréteg kisebb hőhidakat képezhet a szerkezetben, vagyis a legjobb hőszigetelés esetén is komoly problémákkal kell majd szembenéznünk.
Bár gyakran előforduló hiba, hogy a téglák beépítése esetében figyelmen kívül hagyják a szakemberek a vízszintet és a függőket, ami szintén csökkenti a szilárdságot, a gyors haladás miatt mégis nagyon gyakran folyamodnak nem szabályos megoldásokhoz, vagy például rosszul építenek össze különféle falazóelemeket, ami szintén gondot okozhat. A kötési szabályok kapcsán fontos betartani, hogy a vízszintes sorok egymástól legalább fél téglányi távolsággal el legyenek tolva, a toldások pedig soha ne a falszerkezet szélire kerüljenek – hiszen a sarkok mindig egyfajta hőhidak is egyben –, hanem a középső részeken legyenek elhelyezve. Az illesztések tekintetében arra fontos odafigyelni, hogy a falazóelemek közötti hézagok minden oldalról kitöltésre kerüljenek habarccsal, noha vannak kivételek, mint a nútféderes vagy a habarcstáskás megoldásoknál, ahol csak bizonyos esetekben és csak bizonyos elemeknél kell kötőanyagot alkalmazni.
Kifejezetten gyakori probléma a falazás során, hogy a szakemberek rosszul használják szerszámaikat, méghozzá a munkafolyamat meggyorsításának érdekében. Az egyik legáltalánosabb gondot ezen a téren – a vízmérték gyakori mellőzése mellett – a téglák helytelen darabolása adja. A sarokcsiszoló vagy más vágókorongos eszközök alkalmazása helyett ugyanis egyszerűbb a kőműveskalapáccsal darabokra törni a téglákat a toldozáskor, ami régen, a hőszigetelés előtti tömör téglás korszakban még talán kiváló technika volt, de a modern blokkok esetében feltétlenül kerülendő. A kőműveskalapács alkalmazása esetén ugyanis repedések keletkezhetnek a téglán, amitől romlik a szerkezete, a szilárdsága, a pontatlanságok miatt pedig megnövekedik a habarcsigény is, ezáltal növeljük a hőhidak kialakulásának esélyét.
Ahogyan a megfelelő minőségű betonhoz is elengedhetetlen az, hogy megfelelő arányban jusson a masszába a cement, a sóder és a víz, úgy természetesen a falazáskor sem mindegy, hogy milyen minőségű habarccsal végzik el a munkát. Minden falazóelem esetében van egy bizonyos ajánlás, amit a szakembereknek fontos betartani a habarcs kikeverésekor, legyen szó akár hígabb, akár sűrűbb, akár valamilyen adalékanyaggal kiegészített megoldásról. Léteznek kifejezetten specializált habarcsok is, hogy a kőművesek el se tudják rontani, noha a spórolás, a leendő tulaj átverése vagy éppen a gyors haladás miatt mégis sokszor figyelmen kívül hagyják mindezt.
A normál falazó habarcs ugyanis a legtöbb esetben jó, de léteznek ma már nehézhabarcsok hangszigetelésre, könnyű habarcsok hőszigetelésre, de vékony rétegű falazók is olyan helyekre, ahol minden centiméter számít. Ha nem a megfelelő típusú vagy minőségű habarcsot választják, a falazat esetében romlik az állékonyság, a tartósság és a legalapvetőbb tulajdonságok is. Alapvető probléma, hogy a legtöbb építkezésen még mindig pontos mértékek nélkül, csak úgy ránézésre keverik a habarcsot, így ilyen esetben lehetetlen ugyanolyan minőséggel dolgozni. Elegendő egy-egy hígabb vagy sűrűbb keverés is ahhoz, hogy a falszerkezetek állaga jelentősebb mértékben romoljon, ezáltal megrepedjenek, csökkenjen a hőszigetelő képességük és így tovább.
Manapság mindenki rohan, az építőiparban pedig nincs megállás, ezáltal sok esetben akkor is megy a munka, ha fúj a szél, ha esik az eső, netán éppen fagy van odakint. Noha manapság már vannak olyan adalékanyagok, melyek által gyakorlatilag szinte bármilyen időjárás mellett dolgozhatunk, de ha ezekre nem figyelünk oda, abból könnyedén nagy probléma is lehet. A falak szilárdsága ugyanis jelentős mértékben leromolhat, ha a kötés idején, tehát a friss falazás utáni 24 órán belül a hőmérséklet tartósan 5 Celsius fok alá csökken.
Az építőipar az elmúlt néhány évben drasztikus fejlődésen ment keresztül, ez pedig nemcsak a falakhoz használt téglák esetében érhető tetten, hanem a falazási módszerekben, a felhasználható alapanyagokban is. A fenti hibák jelentős többségét elkerülhetjük például a megfelelően modern, jól választott habarcsok és egyéb anyagok kiválasztásával, de nem árt egy felkészült és tapasztalt kőműves brigád sem, akik megfelelő minőségben tudják kikeverni a falazó anyagot. Ezen felül ma már léteznek modern szerszámok, melyek könnyítik a falazást! A téglavágóval például könnyen, gyorsan és egyszerűen tudjuk méretre szabni a blokkokat, a lézeres vagy optikai szintezőkkel állandóan nyomon követhetjük a falszerkezetek állapotát a vízszint és a függő tekintetében, de hasznos eszköz lehet egy gumikalapács is, amivel nagyon finoman tudjuk igazítani a habarcsba eresztett blokkokat.
Nagyon sok hiba kiküszöbölhető például síkra csiszolt téglák alkalmazásával, melyek méretpontosságuk mellett olyan fúgakialakítással bírnak, hogy kevesebb habarcs mellett is könnyen elérhetünk pontos illeszkedést. Alapvető fontosságú manapság már zsákos habarcsokat alkalmazni, hiszen ilyen esetekben legalább az összetétel biztosan egyforma lesz, egyedül a víz mennyiségével lehet elrontani a masszát, de megfelelő gyakorlat esetén az arányok könnyen elsajátíthatók, ezáltal a szükséges alapanyagok nagyon gyorsan és könnyen előállíthatók.
Felkeltettük érdeklődését?
Kérdésével forduljon hozzánk bizalommal.
Olvassa el legfrissebb híreinket
