A jó minőségű aljzat minden ingatlan fontos része, az a felület, amelyet minden egyes nap használunk a hétköznapi életben, nem megfelelő kvalitása pedig komoly fejtörést okozhat a lakók számára. Ennek az oka, hogy az aljzat nem lehet ferde, nem lehet hiányos, lyukacsos vagy hepehupás, hiszen arra nem tudunk megfelelő burkolatot tenni. Ez pedig csak a burkolás problémája, arról még csak nem is beszéltünk, hogy milyen gondot okozhat később a bútorozáskor és úgy általánosságban a hétköznapok során. A megfelelő aljzatot ezért sok esetben csak aljzatkiegyenlítéssel lehet elérni. Nagyon ritka, hogy egy ilyen nyers padló túl nagy, túl sok kiemelkedő résszel rendelkezik, emiatt például vésést vagy csiszolást igényel, ennél gyakoribb, hogy túl sok gödröcske található rajta vagy az egész nincs vízszintben. Ilyenkor az aljzatkiegyenlítés jelenthet megfelelő megoldást, azonban fontos tudni, hogy ezt is elengedhetetlen megfelelően csinálni, ellenkező esetben még nagyobb gondot idézhetünk elő vele.
Az aljzatkiegyenlítés egy szakember számára egyáltalán nem okoz komolyabb fejtörést, de miután ma már vannak zsákos aljzatkiegyenlítő megoldások, ezért akkor sem jelent nagy problémát, ha mi magunk állnánk neki a munkának, azonban ehhez érdemes megfelelően felkészülni. Egy kisebb padlórészlet kiegyenlítése vagy hibáinak korrigálása nyilván nem igényel jelentős szakértelmet, azonban ha egy komplett helyiséget, esetleg több szobát szeretnénk egyszerre javítani, illetve új aljzatréteggel ellátni, ott már komoly nehézségekbe ütközhetünk, és közel sem csak a megfelelő szerszámok, illetve kiegészítők hiánya miatt. Nyilvánvalóan a legfontosabb, hogy olyan minőségi aljzatkiegyenlítőket vásároljunk, mint amilyenek a Békás Épker kínálatában is megtalálhatók, azonban a jó alapanyag még önmagában nem garancia a sikerre. Lássuk, hogy miért!
Ha azt szeretnénk, hogy az aljzatkiegyenlítés során a legjobb minőséget érjük el, akkor elengedhetetlen hozzá a megfelelő előkészület. Egyáltalán nem mindegy ugyanis, hogy milyen felületen dolgozunk, hiszen a meglévő rossz aljzatot is kellően elő kell készíteni ahhoz, hogy arra kellő minőségben fel tudjuk hordani az újat. Lényeges ellenőrizni például a leváló vagy málló darabokat, és szükség szerint eltávolítani, lecsiszolni, levésni azokat, de a poros vagy zsíros felületek egyaránt a leendő aljzat nagy ellenségei, hiszen meggátolják a tapadás kialakulását, így a régi és az új réteg között nem jön létre megfelelő tapadás, ha csak nem dolgozunk tapadóhíddal. Részben emiatt érdemes előre kitölteni a réseket és a repedéseket a padlón, amihez használhatunk egyszerű Estrich betont, de betonjavító habarcsot is.
Miután a felület kellően szilárd és koszmentes, elő kell készítenünk azt a leendő új réteggel való kapcsolódásra, a kettő közötti tapadás elősegítésére azáltal, hogy felhordunk egy alapozót, egy tapadóhidat, ami elősegíti mindezt. Sajnos rengetegen úgy gondolják, hogy nem költenek el több ezer forintot ilyesmire, hiszen nem látható, ezért gyakorlati haszna sincs – gondolják tévesen. Csakhogy ennek az alapozórétegnek a kihagyásával azt érjük el, hogy a két réteg nem tapad össze, és rövidesen – de legkésőbb terhelés hatására – megrepedezik, feltöredezik majd kezdhetjük elölről a munkát. Az alapozót érdemes legalább 24 órával a munka előtt felkenni, de minden alapozónak más a száradási és felhasználási ideje, így érdemes azt pontosan megnézni a csomagoláson. Csak ezeket az előkészítő munkákat követően nyílik lehetőségünk arra, hogy az aljzatkiegyenlítőt bekeverjük és elterítsük, ellenkező esetben nemcsak esztétikailag aggódhatunk a végeredmény miatt.
Az aljzatkiegyenlítéshez minden esetben szükség van célszerszámokra, illetve olyan eszközökre, amelyek elengedhetetlenek a megfelelő munkavégzéshez. Az első és legfontosabb a megfelelő alapanyag, hiszen anélkül lehetetlenség elvégezni a munkát. Ehhez választhatunk megfelelő zsákos terméket, de egy Estrich betont például otthoni körülmények között is kikeverhetünk cement, víz és maximum 0-8-as sóder használatával, ami vékonyabb felületeknél, valóban csak leheletnyi kiegyenlítésnél akár 0-4-es is lehet. Ezt követően szükségünk lesz valamire, amiben a masszát kikeverhetjük. Zsákos anyagnál és kisebb felületeknél ehhez egy vödör is elegendő lehet, nagyobbaknál azonban már ajánlott a talicska, ha pedig egész helyiségek vagy komplett házak aljzatkialakításáról van szó, akkor egy betonkeverő sem árt.
Ezen felül a munkavégzéshez elengedhetetlenek a legalapvetőbb kőművesszerszámok, így lézeres szintező az új felület kiméréséhez – vastagabb aljzatkiegyenlítésnél –, kőműveskanál, kőműves serpenyő, hosszú vízmérték és betonsimító. Amennyiben csak nagyon vékony és híg aljzatkiegyenlítésre kerül sor, akkor tüskés hengert vagy egy nagyon kemény sörtéjű partvist is be kell vetni ahhoz, hogy a buborékok könnyedén eltávolíthatók legyenek a masszából.
Az aljzatkiegyenlítésről még egyszer fontos elmondani, hogy nem egy olyan nagy szakértelmet igénylő munka, mint példának okáért a sávalap-, a lábazat- vagy a betonkoszorú kialakítása, azonban így is elengedhetetlen, hogy odafigyeljünk a megfelelő munkavégzésre. A legfontosabb például, hogy akár zsákos anyaggal dolgozunk, akár cementből keverünk friss Estrich betont, minden esetben csomómentes masszára van szükség. A csomók ugyanis rendkívüli módon legyengítik az aljzatot, azaz semmiképpen sem lehet ilyen háttérrel egységes, illetve tartós megoldást elérni.
Lényeges tudnivaló az aljzatkiegyenlítés kapcsán, hogy amennyiben lehetőségünk van rá, akkor egy adott felületet próbáljuk meg minél rövidebb idő alatt, minél homogénebb anyaggal kitölteni. Gyakran előfordul házilagos kivitelezésnél, hogy egy adott helyiséget több óráig készítenek, így a kezdéskor alkalmazott keverési arány a végére besűrűsödik vagy felhígul. Ilyen háttérrel soha nem várható egységes, illetve homogén felület. Különösen a nagyon híg önterülő zsákos anyagoknál lényeges, hogy egyszerre le legyen keverve egy egész helyiségre való anyag, majd azt szépen eloszlatva kell elteregetni, mert az új felület nagyon hamar száradásnak indul. Vödrönként az ilyen túl híg önterülő megoldásokkal nem is lehet dolgozni.
Bár gyártója válogatja, de a híg aljzatkiegyenlítőket általában 10-, legfeljebb 15 milliméteres vastagságban lehet alkalmazni egyetlen rétegben. Az ennél vastagabb kiegyenlítést vagy többrétegben kell kivitelezni, vagy vastagabb Estrich betonnal, ami már nem önterülő, ezért komolyabb beavatkozásokat igényel. Az önterülő masszáknak ezzel szemben egyáltalán nem szükséges például a vízmérték, vagy az sem, hogy egy hosszú lehúzóval egyengessük, elegendő csak tűs hengerrel párszor végigmenni rajtuk és eloszlatni őket a helyiség minden pontján ahhoz, hogy beálljanak síkba.
Nagyon fontos továbbá, hogy az aljzatkiegyenlítést minden esetben olyan felületen végezzük el, ahol az alapréteg száraz vagy már megszáradt. Ha vizes az alatta lévő födém, illetve betonréteg, akkor először gondoskodnunk kell annak vízzárásáról, ha pedig több rétegben dolgozunk, akkor elengedhetetlen az első felület megfelelő kiszáradása, illetve kiszárítása a kellő minőségű eredmény eléréséhez. Ellenkező esetben a felső burkolat nem tud kiszáradni, sérülhet, repedezhet, foltossá válhat, de a túlzott nedvesség miatt akár penészesedhet is.
Felkeltettük érdeklődését?
Kérdésével forduljon hozzánk bizalommal.
Olvassa el legfrissebb híreinket
