A gipszkarton lapok az utóbbi években az egyik legnépszerűbb belsőépítészeti kiegészítőkké váltak, aminek az oka leginkább két dologból fakad. Az első nem más, mint az elérhető árkategória, hiszen dacára annak, hogy a közelmúltban ez az építőanyag is jelentősen megdrágult, még mindig kiváló ár-érték arányt nyújt a nagy átlaghoz mérten. A másik tényező pedig a könnyed megmunkálhatóság, hiszen a gipszkartonnal még az is képes szépen dolgozni, akinek egyébként nincs túl sok gyakorlata ezzel a kiegészítővel. Az alábbiakban kezdőknek és haladóknak egyaránt összeállítottunk egy gyorstalpalót azzal kapcsolatban, hogy milyen általános hibákat követhetünk el a gipszkarton felületek hézagolásakor, ami az utolsó munkafolyamatnak tekinthető ugyan, de az esztétika tekintetében rendkívül fontos, hiszen az elrontott hézagolást utána egy életen át nézhetjük.
Természetesen a professzionális munkavégzés hátterét a körülmények is befolyásolják, így például az előkészületek, de ezen a ponton nem szeretnénk visszanyúlni oda, hogy milyen kvalitású építőanyagot választunk, hiszen azzal a feltételezéssel indítjuk a cikket, hogy mindenki olyan helyről vásárolt, ahol jó minőségű és helyesen tárolt árut kapott. A Békás Épker kínálatából megvásárolható gipszkarton lapok például garantáltan kiváló minőséget képviselnek, és megfelelő raktározásukból kifolyólag úgy használhatók fel, hogy a megfelelő háttér és szakmai tudás mellett minden válaszfal és álmennyezet esetén hézagok nélkül, repedésmentesen tudjuk alkalmazni őket. Hogy ezen kívül mi a titka még annak, hogy egységes gipszkarton felületet kaphassunk? Lássunk néhány hasznos tanácsot!
Mivel nem látható, ezért sokan nem szentelnek neki elegendő figyelmet, márpedig az alapok megfelelő előkészítésének a hiánya rendkívül negatív hatással lehet a gipszkarton felület megjelenésére. Ha csak egyetlen milliméternyi eltérés is van két gipszkarton lap között, akkor ott már szintkülönbség, hosszabb távon pedig repedések jelentkeznek. Természetesen konkrétan a gipszkarton lapok sarkainak a megfelelő előkészítése is fontos. A fózolt élek esetén mindig gondoskodni kell a portalanításról, vágás esetén a nedvesítésről, hogy a kitöltő masszák megfelelően beleüljenek a résekbe, és ne repedezzenek vissza.
Ha nem akarjuk, hogy gondot okozzanak a gipszkarton lapok közti rések és repedések, akkor ahhoz megfelelő glettanyagot alkalmazzunk. Biztosan nem nyúlunk mellé azokkal a glettelőmasszákkal, amelyek egy komplett szárazépítészeti rendszer részét képezik. Sokat segíthet, ha nemcsak a glett, hanem az olyan kiegészítők esetében is szisztémában gondolkozunk, mint példának okáért a hézagoláshoz használt különféle szalagok. Bármilyen glettanyagot is választunk, fontos továbbá figyelembe venni, hogy mindig tartsuk be a csomagoláson feltüntetett intelmeket.
A gipszkartonozás során vannak olyan kiegészítők, melyek nélkül nem lehet megfelelő minőségben kivitelezni a munkát, hiszen elengedhetetlenek ahhoz, hogy a hézagok közti kötés megfelelő legyen. Ilyenek például a különféle erősítő szalagok, melyek lehetnek papírból, de az üvegszálas alapanyagból készült megoldások szintén ideálisnak tekinthetők. A legtöbbször általában üvegszálas megoldásokat alkalmaznak, mert könnyedebb vele a munka, de ha megfelelő tartósságot akarunk elérni a hézagoláskor, akkor érdemes inkább papírszalagot választani, ami sokkal nagyobb szilárdságot ad – noha alkalmazása sokkal munkaigényesebb feladat.
Minden habarcsos építőanyag legnagyobb ellensége a hőmérsékleti különbségek elviselésének problémája. Ha túl magas vagy túl alacsony hőmérséklettel találkozik a glettelt felület, akkor az a száradáskor repedezni fog. Fontos betartani, hogy gletteléshez legalább +10 Celsius fokos hőmérsékletnek kell lennie, majd a massza teljes megszáradásáig – ez nagyjából 24 óra – biztosítani kell a viszonylag állandó hőmérsékletet, de legalábbis azt, hogy ne következzen be jelentős ingadozás. Ezért érdemes a glettelési időszakot nem télen végezni – különösen nem, egy még nem lakott ingatlan esetén.
Akárcsak a hőmérséklethez kapcsolódó problémák, a gipszkarton felületek hézagolásakor a nedvesség, különösen a páratartalom egyaránt gondot okozhat, így sem a túl alacsony, sem a túl magas értékek nem túl szerencsések. Hasznos tanács, hogy a hézagolást már csak akkor szabad elvégezni, amikor a többi nedves masszára alapuló munka elkészült, így nincs már vakolás, aljzatkialakítás és így tovább. Ilyen esetekben ugyanis jobban szabályozható szellőztetéssel vagy páramentesítő készülékkel a kapcsolódó helyiségek páratartalma, elkerülve ezzel a jelentősebb ingadozásokat.
A glettmassza esetében a szakszerű és precíz felhordás egyaránt nagyon fontos ahhoz, hogy a hézagok ne repedezzenek vissza. Fontos, hogy ehhez valamilyen acél vakolóvasat alkalmazzunk, és úgy dolgozzunk vele, hogy a hézagokat megfelelően ki tudjuk tölteni a segítségével. Előnyös, ha oldalirányú mozdulatokkal dolgozunk, azaz a fugára merőlegesen dolgozunk, hiszen így elkerülhető, hogy a hézagoknál vékony réteg alakuljon ki. Érdemes nagyobb fugák esetén több rétegben dolgozni, ügyelve a száradási időkre!
A normál glettelés általában teljesen elégséges ahhoz, hogy a gipszkarton felületek hézagjai kitöltésre kerüljenek, ehhez azonban megfelelő simítási gyakorlatra és módszerre lesz szükség, így a hosszanti- és a keresztcsatlakozások elsimításakor például jó eredmény születhet. Nem szabad elfeledkezni azonban arról az esetről, ha a gipszkarton lemezek párhuzamosan futnak a beáramló fénnyel, így például az ablakokkal vagy a beépített világításrendszerrel. Ilyenkor ez a típusú glettelés gyakran nem elegendő, hiszen a fénysugár ilyenkor azonnal láthatóvá teszi a felületi egyenetlenségeket, vagyis ilyenkor csak a felület teljes glettelése hozhat eredményt – szükség szerint dupla alkalmazással.
A gipszkartonozás megfelelő menete során elengedhetetlen a dilatáció alkalmazása – akárcsak például a betonnál. Ha a felület 15 méternél hosszabb, akkor ilyen közönként mindenképpen ajánlott alkalmazni, de a vázszerkezetes épületeknél is elhanyagolhatatlan, viszont ilyen esetekben már 10 méterenként ajánlott alkalmazni. A dilatáció azért lényeges, mert ilyenkor a gipszkarton felület tud mozogni, tud élni és lélegezni, tágulni és összehúzódni anélkül, hogy a kényes pontokon esetleg repedések keletkeznének.
Nem annyira kivitelezési hiba, mint inkább előzetes probléma, azonban a gipszkarton felületek glettelése után megjelenő repedezések oka nagyon sok esetben a lapok nem megfelelő tárolásában keresendő. A gipszkartont mindig fedett helyen, nedvességtől védve kell tárolni, a párásabb őszi és téli időszakokban pedig ajánlott inkább a beltéri elhelyezés. Oda kell figyelni arra is, hogy a gipszkarton lapokat mindig vízszintesen, raklapokon vagy 25-30 centiméterenként elhelyezett távtartókon – például faléceken – kell tárolni azért, hogy ne vetemedjenek.
Felkeltettük érdeklődését?
Kérdésével forduljon hozzánk bizalommal.
Olvassa el legfrissebb híreinket
