Akár egy meglévő lakóház felújításáról van szó, akár egy új ház építéséről, a beltéri aljzatok kialakítása rendkívül fontos. Nemcsak a belső komfortot teszi lehetővé, hanem alapjaiban meghatározza, hogy milyen minőségben tudunk rá padlószőnyeget, járólapot, linóleumot vagy éppen szalagparkettát fektetni, hiszen ezek mindegyikéhez elengedhetetlen a tiszta és egyenletes aljzat.
Amennyiben lakásunkban nincs szükség több centiméternyi vastagságú friss padló kialakítására, tehát elegendő lesz egy mindössze néhány milliméteres felület lefektetése, akkor az úgynevezett önterülő aljzatkiegyenlítő habarcsok között érdemes válogatni. Természetesen az önterülő megkülönböztetés nem azt jelenti, hogy bekeverjük a zsák tartalmát – rendszerint csak vízzel kell elegyíteni, és a massza rögtön használatra kész –, majd az magától elterül a kérdéses felületen. Éppen ellenkezőleg, ezzel a megoldással is ugyanúgy kell dolgoznunk, de az önterülő jelleg miatt sokkal könnyebben eldolgozhatjuk az egészet. Persze nem árt hozzá ismerni néhány alapszabályt.
Az önterülő aljzatkiegyenlítők kifejezetten beltéri használatra megálmodott habarcsok, melyekre akkor lehet szükség, ha a belső aljzat egyenetlenségében legalább 3 milliméteres eltérések vannak, azonban a teljes magasság nem haladja meg a 2,5 centimétert. Bár az aljzatkiegyenlítő természetesen több rétegben is felhordható, ebben a tekintetben pedig a határ majdhogynem a csillagos ég, de réteges kialakítása ritkán alkalmazott, hiszen ilyen esetekben már nem kiegyenlítésről, hanem komplett aljzat felhúzásáról van szó. Mint nevében is benne van, az önterülő aljzatkiegyenlítő leginkább a különféle helyiségek padlózatának kialakításakor játszik szerepet, ha tiszta, komfortos, valamint különféle hideg- és meleg burkolatok fogadására alkalmas aljzatot szeretnénk a lakásban.
Mint minden beltéri betonozási munka, úgy az aljzat kialakítása előtt is rendkívül fontos, hogy a leendő felületet megfelelően előkészítsük a munkára. Ennek megfelelően mentesítjük minden portól, kosztól és egyéb szennyeződésektől, valamint ügyelünk arra, hogy kellően szilárd felületre dolgozhassunk. Amennyiben laza és töredező darabokkal találkozunk, azokat minden esetben feltörjük, és eltávolítjuk. Bár ilyenkor több aljzatkiegyenlítő használatára lesz szükség, azonban kizárólag ebben a formában tudunk megfelelően szilárd és egyenletes felületet képezni vele. Ha berendezett vagy belakott helyiségben pótoljuk vagy javítjuk az aljzatot, érdemes letakarni a különféle berendezési tárgyakat és egyebeket, mert a habarcs – pláne száradás után – nagyon nehezen távolítható el minden felületről.
A makulátlan előkészítés utáni első feladat az alapozó használata. Ezt sokan kihagyják, de amennyiben két teljesen eltérő nedvszívó tulajdonságú aljzattal dolgozunk, akkor mindig alkalmazzuk, hiszen ezzel elősegítjük a két réteg közötti tapadást, ezáltal a minőségi felület kialakítását. Az alapozót vékony, de határozott rétegben vigyük fel a felületre, amihez használhatunk ecsetet, de akár teddy hengert is. Miután az alapozó teljesen megszáradt, nekiláthatunk az aljzatkiegyenlítő habarcs összekeverésének, amihez a megfelelő instrukciót mindig a csomagoláson találjuk, ellenkező esetben az eladók is segítséget nyújthatnak benne.
A legtöbb önterülő aljzatkiegyenlítőhöz csak megfelelő mennyiségű vizet kell hozzáadni, majd lassú fordulaton csomómentesre keverni, és a habarcs rögtön elteríthető a felületen. Érdemes pár percet pihentetni a keverés előtt, mert ezzel garantáltan buborékmentessé tehetjük az anyagot, amit a padlóra kiöntve, egy glettvassal aprólékosan elterítünk, a megmaradó légbuborékok eltávolítását pedig úgy érhetjük el, ha a vasat néha beleszúrjuk a kiöntött habarcsba, de használhatunk ehhez a folyamathoz speciális tüskés hengert is. Amennyiben a felületet elterítettük, a 24 órás száradási idő után takaríthatunk, és jöhet a burkolás, valamint a berendezés.
Felkeltettük érdeklődését?
Kérdésével forduljon hozzánk bizalommal.
Olvassa el legfrissebb híreinket
