Elegünk van már abból, hogy az esősebb őszi időszakokban sártengerré változik az udvar és a ház körüli régió? Szeretnénk kialakítani egy olyan felületet, ami egyszerre stabil, szilárd és közlekedhető, de mégis megmarad a zöldellő pázsit érzete? Amennyiben a válaszunk igen, akkor érdemes lehet a beton gyeprács mellett dönteni, amit egyre többen választanak manapság. Ennek az oka, hogy rendkívül esztétikus, kifejezetten egyszerű helyesen lerakni, miközben igencsak hatékony alternatívát képvisel, sőt a pénztárcánkat sem terheli meg különösebben.
Nyilvánvalóan vannak esetek – nagy forgalom, nagy terhelés, folyamatos nedvesség –, amikor a gyeprács nem feltétlenül alkalmas, és le kell mondanunk a zöld füves felületekről, hogy átengedjük a terepet a térkövezésnek. Szerencsére azonban ez egy ritka eset, így amennyiben valaki szeretné megőrizni a zöld pázsitot, a gyeprács kis túlzással ugyanazt a funkciót képes betölteni, mint a térkő. Itt azonban nem tömör felületről van szó, hanem egyfajta rácsszerkezetről, amihez az alapot masszív beton biztosítja, és nemcsak füvet lehet telepíteni a lyukacsos helyekre, hanem szükség szerint akár dísznövényeket is.
Szeretnénk mi is ilyen módon biztosítani otthonunk környezetét, így legalább az autóbejárót? Amennyiben igen, az alábbiakban valamennyi fontos kérdést megválaszoljuk a Békás Épker kínálatából piacvezető áron elérhető beton gyeprács kapcsán, ami a vásárlás előtt csak felmerülhet.
Kezdjük a legalapvetőbb kérdés megválaszolásával, azaz mikor ideális választás egy beton gyeprács alkalmazása? Az ilyen típusú felületkialakításnak olyan esetekben van létjogosultsága, amikor a zöld pázsitfelület olyan mértékű terhelést kap, hogy annak hatására gyakorlatilag tönkremegy. Példának okáért az esős őszi időszakban nagyon gyakori, hogy a zöld pázsit helyén sártócsák, saras kerékjáratok maradnak csupán, mert az autó kereke akkora terhelést ad a felületnek, hogy attól a gyep gyakorlatilag kiveszik. Természetesen a háziállatok, például a kutyák vagy az olyan kártevők, mint a vakond is elérhetnek hasonló eredményt, esetükben szintén jó alternatívát képviselhet egy beton gyeprács alkalmazása.
Ilyen esetekben ugyanis egy súlyos gyepromlási folyamat kezdődik el, ami különösen sok csapadék esetén okozhat komoly kellemetlenségeket. Ilyenkor a gyeprács segítségével könnyedén megnövelhetjük a füves felületek teherbíró képességét, miközben megakadályozhatjuk az olyan – főleg esztétikai – kellemetlenségeket, minthogy a gyepet sáros foltok lepjék el.
A gyeprácsnak többféle típusa ismert. A kialakítás tekintetében többnyire hasonló megjelenéssel rendelkeznek, ezáltal nevükből fakadóan rácsos kialakításúak, de a felhasznált alapanyag és a méretezés tekintetében már jelentős eltérések lehetnek köztük. Alapvetően megkülönböztetünk egymástól műanyagból és betonból készült típusokat, melyek között jelentős különbségek vannak, hiszen míg előbbi inkább kisebb terhelésű helyeken ideális, és nincs különösebb esztétikai értéke, addig a beton már a nagy terhelésnek is ellenáll, mindemellett látványa miatt sok esetben rézsűknél és sziklakerteknél egyaránt találkozhatunk vele.
Az alapanyag tekintetében a műanyag gyeprács jellemzően nagyobb táblákban kapható, melyeket közvetlenül belesüllyesztik a földfelszínbe, és amint megnőtt rajtuk a fű, gyakorlatilag teljességgel láthatatlanná válnak. A beton gyeprácsok ezzel szemben kisebb táblákban, inkább akkora méretekben kaphatók, mint a betonkockák. Elérhető belőlük klasszikus négyzetalakzat, illetve téglalapos kialakítás is. Az egyes típusok nagyszerűen összekapcsolhatók egymással a minta futását és irányát tekintve, így rendkívül esztétikus felület alakítható ki a segítségükkel.
A gyeprács lerakásához alapvetően nincs szükség szakemberre, ellenben így sem árt tudni azokat az alapvető tulajdonságokat, melyek a megfelelő alkalmazáshoz elengedhetetlenek. Ezen a téren alapvetően csak a műanyagból és a betonból készült típusok között teszünk különbséget. A műanyag gyeprács kapcsán általában nincs különösebb teendőnk, mint a táblákat megfelelő kialakítás mentén gyakorlatilag belesüllyeszteni a frissen eldolgozott földfelületbe. Meglévő füves felszínen ezért ki kell alakítani egy 4-5 centiméter vastagságú friss felületet azért, hogy a műanyag gyeprács könnyedén és esztétikusan a helyére kerülhessen, illetve megfelelően stabil hatást tudjon elérni akkor is, ha a talaj egyébként többnapos áztató esőt kapott. Nem árt azonban tudni, hogy a műanyag gyeprács bár stabil, kocsibeállóhoz, vagy nagyobb terhelés elviselését igénylő felületekhez azonban inkább a beton ajánlott.
A beton gyeprács lerakása sem túl nehéz, azonban mégis rengeteg esetben találkozhatunk helytelen elhelyezéssel. Rengeteg helyen ugyanis csak annyit csinálnak, hogy pontosan úgy leássák, mintha egy darab betonkocka lenne, egyfajta lépőkő, ami egy kocsibeállónál nem teljesen szerencsés, hiszen a túlzottan laza vagy agyagos talajban ezek a rácselemek elsüllyedhetnek, a terheléstől megdőlhetnek, kilazulhatnak a helyükről. Ezért a gyeprács elhelyezése előtt nagyon fontos a leendő helyét pontosan úgy megtervezni és alapozni, mint amikor valamilyen ömlesztett termék elterítését tervezzük. Minél nagyobb terhelést kell elviselnie a felületnek, annál fontosabb lesz a megfelelő rétegrend kialakítása, tehát gyakorlatilag úgy kell gondolkodnunk vele, mint a térkővel, csak a fugát itt nem homokkal, hanem termőfölddel töltjük fel.
Betonalap készítésére természetesen nincs szükség, ellenben arra már igen, hogy a gyeprácsot egy kellően masszív fundamentumra helyezzük el. Ehhez egy normál autófeljáró esetén legalább 15-20 centiméteres vastagságban tömörített kavicsot vagy sódert kell elhelyezni olyan mélyen kimarva a földet, hogy a rétegrenddel együtt a gyeprács felső része vízszintbe kerüljön a földfelszínnel. Minél nagyobb terhelést akarunk majd biztosítani a gyeprácsozott felületnek, érdemes annál mélyebb alapot, annál vastagabb sóderréteget kialakítani a számára, így teherautók esetén a 35-40 centiméteres döngölt sóderfelület sem túlzás. Amennyiben ez elkészült, vékony homokréteget terítünk a kavicsra, majd erre helyezzük el a gyeprácsköveket, és végül az egészet termőfölddel fugázzuk, illetve kisebb mértékben iszapoljuk. Lássuk azonban ezt alaposabban!
Miután a műanyag gyeprács gyakorlatilag a friss földfelületbe kerül bedöngölésre, ezért esetében nem kell gondoskodnunk a feltöltésről, viszont a beton gyeprácsnál ez elengedhetetlen, hiszen ilyenkor alapra dolgozunk. Miután az alapból rengeteg földet kinyertünk, ezért ennek darálása vagy alapos átdolgozása után a finomabb részeket visszadolgozhatjuk, de ha biztosra akarunk menni, akkor darált termőföldet rendelünk a feladathoz.
A gyeprács feltöltéséhez a földet soha nem kell döngölni, azonban mindenhová el kell juttatni. Érdemes a rácsközöket és a fugákat egyaránt színig tölteni földdel, majd egy slag segítségével belocsolni, hogy iszaposodjon, hiszen ilyenkor általában pontosan olyan mélységig apad a földfelszín – a betontól 1-2 centiméteres mélységig –, ami már ideális. Ebbe a közegbe ugyanis bátran ültethetünk fűmagot, nem sérülnek majd később sem a tövek, miközben a föld is elég mélyre kerül ahhoz, hogy esőzéskor ne tudja visszamosni a betonfelületre, ami nyilván csak esztétika, de akkor sem elhanyagolható.
Felkeltettük érdeklődését?
Kérdésével forduljon hozzánk bizalommal.
Olvassa el legfrissebb híreinket
