A hidegburkolás egy jelentős szaktudást, rengeteg tapasztalatot és nagy odafigyelést igénylő folyamat, melynek részeként különösen a sarokkialakítás okozhat nehézséget még a szakemberek számára is. Míg régen egyszerű rácsúsztatással, esetleg a ragasztóanyag formázásával próbálták esztétikussá tenni ezeket az éleket a burkolók, addig manapság egy sokkal esztétikusabb és biztonságosabb módszer jellemző, méghozzá a többnyire műanyagból vagy fémből készült sarokprofil, vagy más néven élvédő használata.
A kérdéses megoldás azért kifejezetten előnyös, mert nagyon egyszerű és gyors vele dolgozni, a végeredmény pedig nemcsak jobban néz ki, mint a korábban alkalmazott megoldások, de mindemellett tartósabb is, hiszen így elkerülhetjük a csempék esetleges sérüléseit ezeknél a pontoknál. Sőt mi több, a gyártók rengeteg különféle kiegészítőt is készítenek már az élvédőkhöz, ezáltal toldásokat, sőt még lezáró profilokat egyaránt vásárolhatunk annak érdekében, hogy a csempézés a lehető legdekoratívabb legyen az éleken. Természetesen ezeknek az elemeknek a használatát nagyon könnyen el is ronthatjuk, ha nem ismerünk bizonyos alapszabályokat, az alábbiakban tehát ezeket szerettük volna sorra venni a tökéletes csempeburkolatokra áhítozók legnagyobb örömére.
Amennyiben tehát eldöntöttük, hogy élvédő profilt szeretnénk alkalmazni csempézett falfelületen, akkor a folyamatot azzal indítjuk, hogy a sarok egyik oldalát teljesen beburkoljuk úgy, hogy egy vízmérték segítségével nagy figyelmet fordítunk a függőre, hiszen a csempék éléhez lesz hozzáigazítva a függőleges sarokelem, ergo lényeges, hogy a lapok egyenesen fussanak, szélük pedig egybeessen a másik sarok élével, azokon ne lógjon túl. Figyeljünk arra is, hogy ha a sarokra vágott csempe kerül, akkor a széle teljesen sima és csiszolt legyen, szilánkos vagy sorjás elemekkel ugyanis nem lehet megfelelően dolgozni.
Ha a sarokfal egyik oldalát teljesen beburkoltuk, akkor méretre vághatjuk az élvédőt, hiszen nemsokára ragasztózunk, és felkerül a helyére ez a látványos kiegészítő. A sarokzáró elem méretezését rendkívül fontos lesz pontosan levágni, hosszabb soha ne legyen, inkább 1 milliméterrel rövidebb, ami alul még elcsalható, de a hosszabbal nagyon nehezen tudunk kezdeni valamit, hiszen a ragasztás után nem vehető le és csiszolható meg a felülete, azzal minden esetben a helyén kell már dolgoznunk esetleges utómunka esetén.
A munka következő lépése magának az élvédőnek a felragasztása lesz. Ehhez az élvédő leendő helyére vékonyan csemperagasztót kenünk fel egy fogazott glettvas segítségével. A folyamat során mindig a még burkolatlan fal felé húzzuk a ragasztót, tehát nem baj, ha a leendő csempék alá már kerül egy kis habarcs, hiszen nemsokára úgyis felmegy a hidegburkolat, előbb azonban fontos a sarokelem pontos beállítása. A megkent élre a profilt felragaszthatjuk, és alul, középen, valamint felül jó erősen belenyomjuk a ragasztóba úgy, hogy a perforált részeken is megjelenjen a ragasztó. Egy kőműveskanál vagy rongy segítségével – esetleg a kettő kombinációjával – a felesleges ragasztót gyorsan letöröljük, ügyelve arra, hogy se magán a profilon, se a már felragasztott csempén ne maradjon belőle, mert később bajos lehet az eltávolítása. Most még nem az, tehát cselekedjünk mielőbb, ha kell, használjunk hozzá nedves rongyot.
A helyzetet természetesen megnehezítheti néhány tényező! Ilyen például az is, ha a sarokelem nem akarna a helyén maradni, hanem folyamatosan csúszna lefelé. Ilyenkor legalul támogassuk meg valamivel addig, amíg megköt, folyamatosan ellenőrizve egy vízmértékkel a profil állását. Amennyiben egy kicsit magasabb lenne az élvédő, kötés után csiszolópapírral finoman megpróbálhatjuk még finomítani, de ha záró profilt is alkalmazunk a csempe tetején, akkor ezeket úgyis egy speciális kupak fogja össze, mely eltakarja az esetleges hiányosságokat. Miután az elem a helyére került és pontosan beállítottuk, befejezhetjük a burkolást a másik oldalon is.
A csempéknél alkalmazott élvédők általában nem illeszkednek közvetlenül a burkolólapokhoz, tehát a két elem közé egy fugaréteg kerül. Hogy itt mekkora hely marad, az mindig a burkolón múlik, de általában a többi fugával azonos méret a leginkább esztétikus, noha vannak olyan precíz megoldások és kialakítások is ma már, melyek lehetővé teszik azt, hogy a profil és a csempe egymásba csússzon, tehát nincs szükség ezen a ponton fugázásra. Különösen egyszerű olyan elemekkel dolgozni, melyekbe távtartó került, hiszen ilyenkor el sem lehet rontani a két oldalon az élvédő és a csempe közti távolságot.
Maga a fugázás egyébiránt ugyanúgy történik, mint a lapok között. Az anyagot tehát beletöltjük a résbe, egy ronggyal jól belenyomkodjuk a helyére, szépen elhúzzuk, majd száradás után mindent letörlünk, és elkészült a végleges burkolat.
Felkeltettük érdeklődését?
Kérdésével forduljon hozzánk bizalommal.
Olvassa el legfrissebb híreinket
