A hőszigetelés az utóbbi években az építőipar egyik legáltalánosabb, leggyakrabban alkalmazott trendjévé vált, így minden felújításkor, minden új ingatlan építésekor egyfajta kötelező mozzanat, hogy a homlokzati falakat szigetelni kell. Nem véletlen, hogy manapság már komplett hőszigetelő rendszerek közül válogathatunk magunknak (például a Békás Épker kínálatából), melyek teljes egészében kiszolgálják a kapcsolódó igényeket. Sokszor és sok helyen elhangzott már, hogy a hőszigetelés nem minden ingatlan esetén szerencsés, de amennyiben mégis alkalmaznánk, akkor csak és kizárólag a külső homlokzat kapcsán érdemes fontolóra venni.
Mi a helyzet azonban akkor, ha nem férünk hozzá a külső homlokzathoz, mert az ingatlan jellege vagy fekvése nem teszi lehetővé a külső hőszigetelés felhordását? Ebben az esetben sokan nyúlnak a belső hőszigetelési megoldásokhoz, azonban még a szakemberek is egyfajta mumusként tekintenek erre, hiszen hiába tűnik elsőre egy megfizethetőbb, könnyebben kivitelezhetőbb alternatívának, sajnos valójában rengeteg kellemetlen probléma forrásává válhat. Hiába nincs szükség állványozásra, hiába lehet könnyebben elérni bentről mindent és hiába lehet akár fokozatosan, helyiségről-helyiségre haladni, ezek a nyilvánvaló előnyök már az alkalmazás utáni első néhány hónapban háttérbe szorulnak, amikor előbukkannak a belső hőszigetelés hátrányos tulajdonságai. Hogy melyek ezek és miért érdemes inkább elkerülni a hőszigetelésnek ezt a módját?
Hogy megértsük és átláthassuk a kérdéses problémakört, ahhoz fontos megértenünk elsőként a falak hőtároló képességének működését, hiszen ezzel könnyedén átláthatjuk majd, hogy miért is olyan nagy probléma mindez. Egy normál falszerkezetről ugyanis tudni kell, hogy egy önmagában kiválóan működő egész, aminek a hőtároló és hőszigetelő képessége ugyan nem kimagasló, de a páraáteresztés és más egyéb fontos tulajdonságok tekintetében nincs vele különösebb gond. Hőszigeteléskor azonban rögtön előkerülnek olyan kérdések, mint például a hőhíd, illetve az a tulajdonság, ahogyan a falszerkezet reagál az időjárásra.
A téli időszakban például a fűtés során keletkező benti meleg a falazaton keresztül kifelé áramlik, a kinti hideg pedig befelé. A kettő általában nagyjából félúton, a falszerkezet közepén találkozik egymással, ami mondhatni egy tökéletes kiegyenlítődés, tehát a normál házfal bentről kifelé haladva egyre melegebb-, fordítottan pedig egyre hidegebb lesz, miközben a fal felülete a szobák felől inkább a benti-, míg kívülről inkább a külső hőmérsékletekhez igazodik. Ez egy normális, kiegyensúlyozott rendszer, ami azon túl, hogy működőképes, valójában nem túl gazdaságos, pontosabban a hőszigetelés segítségével gazdaságosabbá lehet tenni, hiszen ez az egyensúly felborítható, azonban bizonyos esetekben ez előnyös-, máskor azonban hátrányos is lehet, hiszen ha nem is jelentős mértékben, de a szigetelés nélküli falnak is van egy bizonyos mértékű hőtároló képessége, aminek a megőrzése rendkívül lényeges.
Hogy megérthessük a hőszigetelő rendszerek működését, a falak hőtároló képességéből kell kiindulnunk. Ha az extra burkolóréteg a homlokzat külső felére került, akkor az azért tekinthető nagyon előnyösnek, mert a kinti hideg levegő gyakorlatilag teljes egészében távol tartható a falazattól, így az teljes egészében át tud melegedni, fel tudja venni a belső hőmérsékletet, ami nem tud elszökni, vagy csak nagyon minimális mértékben. Az ilyen formában szigetelt falak sokkal nagyobb hőt tudnak eltárolni, de ami még ennél is fontosabb, hogy a párakicsapódás mindig a külső felületen történik, és nem a falazaton belül, esetleg a lakásban, ami óriási gondot okozhat.
Ezzel rögtön meg is ragadtuk a lényegét a belső szigetelés legnagyobb problémájának, hiszen ilyenkor a falszerkezet gyakorlatilag teljesen elveszíti saját hőtároló képességét. A szigetelés ugyanis ilyenkor a fal belső oldalára kerül, vagyis a meleg levegőt gyakorlatilag nem engedi a falhoz, vagy csak nagyon csekély mértékben, így az nem tud átmelegedni, amitől a azok gyakorlatilag a kinti hőmérséklethez igazodnak majd. Ez óriási problémát jelent, hiszen a falazat ezzel egyfajta hidegsugárzóként működik, azaz hiába költöttünk belső hőszigetelésre, otthonunkat ugyanolyan hidegnek érezhetjük majd, különösen kevésbé aktív fűtési időszakokban, amikor éppen a hőszigetelésnek kellene dolgoznia, illetve kifejtenie a hatását azért, hogy csökkenthetők legyenek a fűtés költségei.
A falak hőtároló képességének romlása mellett más egyebek miatt is komoly gondot okozhat a belső hőszigetelés alkalmazása. Ilyen például, hogy ezzel a módszerrel a falakban futó vezetékek természetes szigetelését is tönkre tudjuk tenni, ami különösen tartósan nagy mínuszok esetén óriási problémát tud okozni. A belső hőszigeteléssel ugyanis a szigetelés nélküli, tehát gyakorlatilag a hűvös oldalra kerülnek a vízvezetékek is. Ha odakint tartósan mínusz 10-15 Celsius fokos hőmérsékletek vannak – ami manapság ritka, de közel sem elképzelhetetlen a Kárpát-medencében –, akkor a vízvezetékek nagyon könnyedén elfagyhatnak, ezzel újabb gondot okozva a háztartásnak.
Ennél azonban van egy sokkal nagyobb probléma is, ami a belső hőszigeteléskor megjelenhet, mégpedig a páralecsapódás. Azért nagy gond ez, mert normál hőszigeteléskor a külső falon jelenik meg a pára, míg szigetelés nélkül általános szellőzés van, csak a hőhidak jelentenek veszélyt. Ha viszont a falazatot belülről burkoljuk, akkor az első hideg pont, amivel a meleg levegő találkozik, az nem más, mint a belső falszerkezet, vagyis megfelelő párazáró technológiák és egy általános szellőzőrendszer alkalmazása nélkül az egész fal hőhíddá változik, és a pára lecsapódik, a szerkezet belülről vizesedni kezd, majd ennek hatására penészesedés indul el, ami nemcsak esztétikailag, hanem egészségügyileg is óriási gondot jelent.
Sajnálatos módon vannak olyan esetek – például lakóházaknál vagy műemlék jellegű épületeknél –, amikor nem lehet külső-, csak belső hőszigetelést alkalmazni. Ilyenkor a nagy szakértelem és odafigyelés rendkívül lényeges, hiszen a rossz kivitelezés a fenti problémákat idézheti elő, ami utána kellemetlen bontást eredményezhet. Az első és legfontosabb, hogy kellően jól szellőző szigetelőanyagot válasszunk, amit úgy alkalmazzunk, hogy köztük szemernyi rés se maradhasson, így némileg minimálisra redukálhatjuk a hőhíd esélyét. Sokan alkalmaznak belső szigetelést szellőzőkkel, hogy ezzel elkerüljék a párásodást, de valójában éppen az ilyen szellőzők kialakításával jut el a meleg levegő a hideg falfelülethez, ami a penészesedés melegágya.
Rendkívül fontos továbbá, hogy a hézagmentes záródáson felül a meleg levegő útját mindig párazáró réteggel, hőszigetelő fóliával is el tudjuk zárni – méghozzá a hőszigetelő anyag belső oldalán –, hiszen ezzel még tovább csökkentjük annak az esélyét, hogy a meleg levegő és a hideg falszerkezet találkozzanak, és páralecsapódás lépjen fel. A fólia elé már természetesen lehet gipszkarton vagy OSB szerkezetet emelni, ez innentől nem okoz problémát. Ezzel a módszerrel minimálisra lehet csökkenteni a hőhíd kialakulásának a mértékét, azonban teljes egészében ilyenkor sem lehet kizárni a lehetőségét.
Felkeltettük érdeklődését?
Kérdésével forduljon hozzánk bizalommal.
Olvassa el legfrissebb híreinket
