A közelmúltban kialakult gazdasági és politikai helyzet miatt egyre több háztartás tért át részben vagy teljes egészében a fatüzelés alkalmazására. Azon túl, hogy ez a környezet számára lényeges megterhelést jelenthet a téli időszakban, nagyon sok más egyéb kérdést, illetve problémát is felvet – különös tekintettel arra, hogy sokan még talán soha nem fűtöttek önállóan fával, vagy csak évekkel korábban, miközben megkoptak az emlékek. Fával fűteni ugyanis sokkal körülményesebb, mint gázzal, tehát az elérhetőséget és a kedvezőbb árat nemcsak a kényelem, hanem akár a komplett fűtésrendszer is bánhatja. Sokan például egyáltalán nem törődnek azzal, hogy kellően száraz tűzifával fűtsék otthonukat. Leginkább nekik szólnak az alábbi sorok, hiszen cikkünk központi témája a száraz tűzifa fontossága lett, mely rendkívül lényeges ahhoz, hogy a legtöbbet hozzuk ki a pénzünkből, otthonunkban is kellemes meleg legyen, közben pedig még a lakás fűtési rendszerében se keletkezzen kár.
A Békás Épker kínálatából megvásárolható tűzifa például garantáltan száraz, fűtésre teljes egészében alkalmas, amire manapság egyre kevésbé fordítanak figyelmet. Különösen az idei évben rengeteg friss vágású, néhány hete kitermelt tűzifa került piacra szinte azonnal a hasítás után, aminek nem volt ideje megfelelő mértékben kiszáradni. Ennek a fának azonban nem lesz olyan fűtőértéke, mint a száraz típusoknak, sokkal több füstöt, szmogot és káros anyagot bocsájt ki magából – hiszen képtelen a tökéletes égésre –, de ami ennél is nagyobb gondot okozhat, hogy súlyos, visszafordíthatatlan kárt tehet a tüzelőrendszerben, a kazánban és a kéményben egyaránt.
A frissen kivágott tűzifa nedvességtartalma nagy általánosságban 50 százalék felettinek tekinthető még akkor is, ha alapvetően szárazabb időszakban történik a vágás. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a tömegének több mint a felét a víz adja, aminek teljes egészében, de legalább nagyrészt el kell távoznia belőle. Noha a fa két-három hónappal a vágás és feldolgozás után már meggyullad és tüzelhető állapotban van, azonban víztartalma még nagyon magas, ezért az égés során a keletkező hőmennyiség nem arra koncentrálódik, hogy felfűtse a lakásunkat, sokkal inkább arra, hogy a fában megtalálható nedvességet elpárologtassa.
Ha tehát a fahasábok hallhatóan sisteregnek a tüzeléskor, akkor az a tűzifa még nem teljesen száraz, de egy frissen kivágott fánál – extrém esetben – még a vízcseppek is kicsapódhatnak a hasábokból, láthatóvá válnak az égés során. Ez nemcsak óriási pazarlás, hiszen a nedves fa nem tud akkora hőt adni, mint a száraz, hanem az alacsony hőmérsékletű égés miatt a korom- és kátrányképződés mértéke is drasztikus mértékben megnövekedhet. A koromnak és a kátránynak pedig van egy nagyon rossz tulajdonsága: képesek lerakódni a kazánban és a kéményben, ami drasztikus mértékben képes csökkenteni a rendszer hatékonyságát, sőt akár veszélyes helyzeteket is előidézhet.
Különösen a régi, bélés nélküli téglakémények esetében a túl sok korom egy idő után kellemetlen szagokat kezd el árasztani, miközben lecsökken a kémény huzatja, ezáltal az égés már kellően száraz tűzifa esetén is elégtelenné válik. Nagyon súlyos esetben a sok korom a kéményben és a kazánban meggyulladhat, ami kémény- és lakástüzet eredményezhet, mely veszélyes helyzeteket, sőt súlyos anyagi kárt idézhet elő. Hogy a túl sok korom és kátrány egy kandallónál például esztétikailag is nagyon kellemetlen élményt nyújt – hiszen lerakódik a tűztérben, az ajtó üvegfelületén, amitől éppen ennek a fűtési módnak az egyik legnagyobb esszenciája, a tűzlobogás élménye veszik el.
Közel sem csak a fűtésrendszer állapota az, amiért aggódnunk kell, ha nedves fával fűtünk, hiszen ez valójában pénzkidobásnak is számít – elég csak belegondolni a fenti példába. Ha ugyanis a tűzifa nedvesebb és nem tud olyan nagy lánggal, olyan magas hőfokkal égni, mint szárazabb társa, akkor nyilvánvaló, hogy a tüzelőanyag nem olyan hatékony, nem tud olyan meleget adni. Ettől a lakásban a komfortérzet vagy egyáltalán nem érhető el, vagy csak sokkal nagyobb mennyiségű fa eltüzelésével.
Itt fontos kiemelni azt is, hogy sok helyen súlyra árulnak tűzifát. Az ilyen kereskedőket eleve fontos elkerülni, hiszen a nedves és a száraz tűzifa között a súlykülönbség gyakran akár 40-50 százalék is lehet. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy egy tavasszal megvásárolt 100 kilónyi tűzifa súlya az őszi fűtési szezonra – ha teljesen friss és nedves volt – akár 50-60 kilóra is lecsökkenhet. Ha ősszel vásároltunk volna tehát meg a száraz tűzifát, akkor a súly alapján kétszer annyit kaptunk volna a pénzünkért. Ezért is érdemes elkerülni a súlyra történő vásárlást, vagy ha csak erre van lehetőség, akkor odafigyelni a fentiekre.
A fentiek alapján nyilván adja magát a kérdés, hogy mégis milyen a száraz tűzifa, egyáltalán honnan lehet felismerni? Ezt a történetet mindenképpen ott kell elkezdeni, hogy tökéletesen száraz tűzifa manapság nem igazán létezik, legfeljebb csak abban az esetben, ha sikerül két évre előre tárolnunk, illetve saját erdővel rendelkezünk, és saját magunknak tudunk vágni. A papírforma szerint ugyanis a legjobb minőségű és kalóriaértékű tűzifa legalább két teljes esztendőig szárad a szabad levegőn, méghozzá nem rönkökben, hanem méterbe vágva és felhasítva.
Nyilván vannak fatípusok, ahol elegendő az egy év száradási idő is – különösen a puhafák esetében –, míg a tölgyfa például akkor lesz a legjobb tüzelő, ha egy évig olyan helyen tároljuk a szabad levegőn, ahol éri az esővíz is, majd ezt követően kell hagyni két évig száradni. Az átlagosan kétéves száradás azért fontos, mert a mérések alapján ezzel lehet elérni, hogy a hasított tűzifa nedvességtartalma 15-20 százalékra csökkenjen. Ez a víztartalom már tökéletesen ideális ahhoz, hogy a fa megfelelő hőfok mellett éghessen.
Természetesen nem árt vigyázni a szárítással, hiszen ennek mindig ideális körülmények között kell bekövetkeznie. Csak a hasított fa tud megfelelően kiszáradni, a rönkben hagyott elkorhad, gyakorlatilag tönkremegy. Pontosan ez a helyzet akkor is, ha a hasított fát nedves közegben próbáljuk meg kiszárítani. Ilyenkor éppen az ellenkezőjét érjük el, a fa állaga és fűtőértéke csak erőteljes romlásnak indul. Ezért lehet maximum három-négy évre előre tárolni tűzifával, ennél tovább nem szabad és nem is nagyon érdemes szárítani azt, hiszen a fentebb említett állagromlás megy végbe.
Ezen felül lényeges még, hogy ne csak a fa nedvességtartalmára figyeljünk oda, hanem arra is, hogy kellően kemény, azaz magas sűrűségű fát válasszunk télire. Kimagasló fűtőértékkel rendelkezik például a bükk, a kőris, a tölgy, az akác, a gyertyán, de a juhar is. Ezek nemcsak a folyamatos tüzelésre alkalmasak kiválóan, hanem arra is, hogy még a legnagyobb hidegekben se kelljen lemondanunk a lakás falai között a kellemes meleg időről. Átmeneti jelleggel vagy keverve a puhafák is alkalmasak tüzelésre, azonban a fenyőfa vagy a nyárfa például nem a legszerencsésebbek arra az esetre, hogy folyamatosan melegen tartsák a házat. Gyorsan és hamar égnek, szárazan hamar adnak nagy meleget, de nem tudják megtartani, és a fenyő a magas gyantatartalom miatt ráadásul még rendkívül sok kormot is ad, ami kellemetlen lerakódásokat eredményez.
Felkeltettük érdeklődését?
Kérdésével forduljon hozzánk bizalommal.
Olvassa el legfrissebb híreinket
