Feleslegessé vált ajtó- és ablaknyílások befalazása

Az ajtó- és ablaknyílások esetében ezt kivitelezhetjük hagyományos téglából, új és bontott alapanyagból egyaránt, de akár Ytong tégla felhasználásával is, amivel könnyebb és gyorsabb munkavégzés várhat ránk a nagyobb méret és a faraghatóság miatt.

Már a bontáskor figyeljünk oda!

Amennyiben egy felesleges ajtó vagy ablak eltüntetését tűztük ki célul, és mi bontjuk ki a helyéről az adott nyílászárót, akkor nagyon fontos odafigyelnünk arra, hogy azt a lehető legfinomabban tegyük, mert minél nagyobb sérülést okozunk a falszerkezetben, annál nehezebb dolgunk lesz a javítás során. Nyilván nehezebb a munka, ha az adott ajtót vagy ablakot szeretnénk máshol felhasználni, hiszen ilyenkor a körbevésés elkerülhetetlen, de amennyiben a nyílászárót nem akarjuk már újra felhasználni, akkor a tokszerkezet oldalankénti félbevágásával nagyon egyszerűen és jelentősebb falsérülések nélkül megússzuk a beavatkozást.

Jöhet az előkészítés

A bontás után arra kell törekednünk, hogy az ablak vagy ajtónyílás széleit a lehető legjobban megtisztítsuk. Nemcsak a portalanításról kell gondoskodnunk, hanem a laza vakolat és téglák eltávolításáról is, hiszen ezek a későbbiekben alaposan megkeseríthetik a dolgunkat. Szintén az előkészítéshez tartozik még ajtónyílások esetében az is, hogy felhordunk az új fal alá egy nedvesség elleni szigetelést. Ez ablakoknál nyilván felesleges, de főleg régebbi házaknál a küszöbök felszedése után valószínűleg szigeteletlen felülettel találkozunk majd, és ha erre falazunk rá, akkor az alulról jövő nedvesség mindig komoly gondot okoz majd. Itt nem kell nagyobb dologra gondolni, két réteg kátránypapír már tökéletesen ellátja ezt a feladatot!

Induljon a falazás

A nyílás felfalazásának nagy általánosságban kétféle módon kezdhetünk neki. A ritkábban alkalmazott megoldás – főleg Ytong tégla esetében lehet hatásos –, ha a blokkokat előre bevágjuk, és szárazon felépítjük belőlük a falat, majd számozzuk, lebontjuk és ragasztóval ismételjük a folyamatot. A másik, ha rögtön nekilátunk ragasztani, amit bátran alkalmazzunk hagyományos téglák esetében, hiszen egyrészt a felépítés életveszélyes lehet, másrészt pedig úgysem tudunk olyan pontos illesztéseket alkalmazni, mint az Ytong esetében, tehát a vágás menet közben is bekövetkezhet, és a pár milliméteres eltérés habarccsal vagy purhabbal később korrigálható lesz.

Bármelyik alternatívát is választjuk magunknak, a tényleges falazás megkezdése előtt rendkívül lényeges, hogy a falfelületet jó előre benedvesítsük. Ez azért fontos, mert egyrészt megköthetjük a falra ragadt finom port, és jobb tapadást érhetünk el, másrészt pedig azért, mert a ragasztó kötéséhez elengedhetetlen lesz egy kis extra nedvesség. Túl száraz felület esetén ugyanis előfordulhat, hogy a friss ragasztóból egyszerűen elszívja a nedvességet, így nem tud végbemenni a megfelelő kémiai reakció a kötéshez. A nedvesítést ráadásul túl száraz falak esetén érdemes lehet téglasoronként megismételni a biztonság kedvéért, hiszen annyira úgysem tudjuk eláztatni a felületet, hogy az már negatív hatást gyakoroljon a ragasztó kötési tulajdonságaira.

Akár Ytong téglát, akár hagyományos téglát használunk, az első sort minden esetben egy vastagabb réteg falazó habarccsal indítsuk meg, hiszen ezzel masszívabb kezdést kapunk, illetve könnyebben állítjuk vízszintbe vele a nagyobb blokkokat. Normál téglánál aztán a többi sorhoz is bátran használjunk jó minőségű habarcsot, de ha az Ytong mellett döntöttünk, a kifejezetten ehhez a típushoz megálmodott ragasztó lehet a tökéletes választás, hiszen elegendő belőle néhány milliméter ahhoz, hogy a blokkok között masszív kötés alakuljon ki. Lényeges, hogy mindkét esetben soronként fontos ellenőrizni, hogy épülő falunk mindenhol vízszintben van-e, nem lóg túl sem kifelé, sem befelé, mert probléma észlelésekor egy gumikalapáccsal azonnali korrekcióra van szükség. Ha nincs gumikalapácsunk, megteszi a hagyományos is, de fontos, hogy ne közvetlenül üssük vele a téglát, hanem egy kisebb lécen vagy deszkán keresztül, ellenkező esetben a blokk súlyosan megsérülhet.

Hagyományos tégla használatával egy egyszerű kőműveskanállal dolgozunk. Minden lefektetett téglasort vékonyan megkenünk habarccsal, és nagyjából fél-egy centiméteres rétegben elegyengetjük az anyagot. Ügyeljünk arra, hogy ezeket a téglákat nem tudjuk egymáshoz szorosan illeszteni, így közéjük, illetve a széleken a falszerkezethez is mindig kenjünk még a behelyezés előtt egy kevés masszát.

Ytong használatakor a ragasztó felvitele ugyanúgy kőműveskanállal történik, de a ragasztót egy glettvassal egyengetjük el, hiszen nincs szükség ebből olyan sokra, mint falazó habarcsból. Lényeges itt is megkenni vékonyan a blokkok oldalát, hiszen így lényegesen jobb hő- és hangszigetelő hatást érhetünk el a professzionálisabb kötés mellett.

A falazáskor ügyeljünk arra, hogy a kitüremkedő ragasztót és habarcsot mindig a kötés előtt eldolgozzuk – ellenkező esetben le kell tördelnünk és vésnünk a vakolásnál –, ha pedig a téglákkal nem tudunk szinttől-szintig haladni, ezáltal a felső áthidaló és az utolsó téglasor között maradt egy-két centi helyünk, akkor azt purhabbal bátran kitölthetjük, akárcsak az esetleges egyéb réseket. Ha mindez megtörtént, a fal pedig megkötött, következhet a vakolás.