Kétség sem férhet hozzá, hogy a gipszkarton az utóbbi évek egyik legnépszerűbb belsőépítészeti megoldásává vált, hiszen egyike azoknak az építőanyagoknak, melyek még elérhető árkategóriát képviselnek, miközben könnyen, gyorsan és nagyobb kosz nélkül lehet dolgozni velük. Szintén óriási előnyük még, hogy a kapcsolódó munkavégzés legtöbb fázisához egyáltalán nem kell figyelembe venni az időjárást, nyáron és télen egyaránt ugyanolyan hatékonyan lehet haladni vele, azonban nem szabad elfelejteni, hogy a téli időszakban azért vannak olyan munkafolyamatok, amelyek akár ártalmasak is lehetnek a gipszkarton számára. Pontosabban nem is annyira az anyagnak, mint inkább a belőle készült felületnek.
Hiszen a Békás Épker kínálatából piacvezető áron megvásárolható gipszkarton nem egy kényes építőanyag. Bár a nedvességtől óvni kell – kivéve speciális nedvességtűrő típusait –, azonban építése és a belőle készült burkolatok kialakítása egyáltalán nem függ attól, hogy odakint éppen kánikula tombol vagy a legnagyobb mínuszok uralkodnak. Természetesen még ennek ellenére is fontos figyelembe venni néhány alapszabályt, amit érdemes betartanunk akkor, ha gipszkartonnal dolgoznánk a téli időszakban, és különösen igaz ez abban az esetben, ha az utolsó munkafázisokat is ebben az évszakban, azaz nagy hidegben fejeznénk be. Lássunk minden kapcsolódó tudnivalót a témában!
Amivel kapcsolatban a legkevesebb problémánk lesz a téli gipszkartonozás során, az minden kétséget kizáróan a vázszerkezet. Kevesen tudják ugyanis, de minden ilyen felület hátterét a masszív, jól kialakított és megfelelően kiszintezett váz adja. Nem látszik ugyan, de nélküle nem lehet megfelelően dolgozni, azaz szükség van rá ahhoz, hogy a lapok egységesen érintkezzenek mindenhol, és olyan rögzítőpontjai legyenek, ahol nem okoz problémát a megfelelő csavarozás. A vázszerkezet kialakítása ezért gyakran több időt vesz igénybe, mint konkrétan a felület kialakítása, hiszen rengeteg időt elvehetnek az apró beállítások, különösen abban az esetben, ha például egy komplett álmennyezetet kell szintbe hozni, melynek – egy régi, stukatoros kialakítású ház felújításakor például – gyakran egyetlen pontja sincs ugyanazon a szinten.
A vázszerkezet tehát nem elhanyagolható eleme a gipszkartonozásnak, ahogyan azonban már említettük, szerencsére télen sem okoz gondot vele a munka, ha a szakembereket nem zavarja, akár még mínuszokban vagy fűtés nélkül is el lehet végezni a pontos beállításokat. Mindez független attól, hogy párnafát alkalmazunk hozzá, vagy megvásároljuk a direkt gipszkartonhoz kifejlesztett profilokat, melyekkel nyilván még egyszerűbb a munka, még könnyebb a beállítás, a megfelelő kialakítás. Ezeket az elemeket ugyanis rendszerint a meglévő fal- vagy vázszerkezethez kell erősíteni, méghozzá speciális csavarokkal. A teljes munkafolyamat tehát száraz, nincs szükség habarcsokra és egyebekre ahhoz, hogy a váz installációja sikerüljön, éppen ezért nem kell odafigyelni arra sem, hogy hány fok van az adott helyiségben vagy odakint éppen milyen az idő. Nyilván a szakemberek komfortját meghatározzák a hőmérsékletek, ez azonban a gipszkartonozás szempontjából csak közvetett tényezőnek tekinthető.
A vázszerkezet és a keret kialakítása tehát nem függ a téli időszaktól, a hidegebb évszak is tökéletesen alkalmas arra, hogy szerelvényezzünk. Mi a helyzet azonban a gipszkarton lapokkal? Ebben az esetben már akadhatnak problémák, melyekere mindenképpen oda kell figyelni! Noha a lapok is rögzíthetők a nagy hidegben, hiszen nincs szükség hozzájuk speciális ragasztókra vagy habarcsokra – ergo még mínuszban is csavarozhatók –, azonban fontos kritérium ilyenkor, hogy száraz hideg legyen. A gipszkartonnak ugyanis van egy olyan hátrányos tulajdonsága, hogy nem szeret semmiféle nedvességet, így nemcsak a közvetlen vizet, hanem természetesen a párát sem igazán. Márpedig a téli időszak gyakran párás, különösen a fűtetlen vagy rosszul fűtött belső tereken okozhat ez komoly kellemetlenséget, mert amennyiben a lapok meg tudják szívni magukat párával, az később minden tekintetben gondot jelent.
A gipszkarton ugyanis a nedvesség hatására megdagadhat, deformálódhat, idő előtt eltörhet, elszíneződhet, egyszóval már a kisebb mennyiségű pára is képes negatívan befolyásolni az esztétikai értékét, és ehhez kapcsolódóan természetesen a műszaki paramétereit is. Nyilvánvalóan vannak olyan gipszkartonok, melyeknek ez sem akadály – ezért lehet őket alkalmazni például fürdőszobánál vagy vizes blokkoknál –, azonban ezek a típusok általában drágábbak, így a legtöbb esetben hagyományos lapok kerülnek felszerelésre. Nyilván a páramentesítést ma már könnyen biztosíthatjuk különféle eszközökkel – vannak ipari felhasználású páramentesítő készülékek –, azonban sokkal szerencsésebb, ha a vázszerkezetre már olyan közegben kerülnek fel a gipszkarton lapok, ahol vannak nyílászárók, lehet szellőztetni, fűteni, azaz egy szárazabb, páramentesebb felületet biztosítani a munkavégzéshez.
A párát leszámítva a nagy hideg egyébiránt egyáltalán nincs negatív hatással a gipszkarton lapokra, a nagy hőmérsékleti kontrasztok például minimálisan befolyásolják, így amíg a különféle utómunkálatok nem kerülnek elvégzésre, nem tudnak megrepedni, nem tudnak átesni olyan nagy térfogatváltozáson, hogy az befolyásolná a végeredmény esztétikai értékét. Ezért emeltük ki fentebb, hogy a száraz, ámde nagy hideg esetén akár még mínuszokban is lehet dolgozni a lapokkal, de az esztétika miatt nyilván ez sem ajánlott, hiszen ezen a ponton már elengedhetetlen a kézügyesség, ami kesztyűben vagy átfagyott ujjakkal nem biztos, hogy sikerül.
Ami azonban minden esetben kényes pont a gipszkartonozás kapcsán, az nem más, mint az utómunka. Az első olyan munkafázisról van ugyanis szó, amikor nedves habarcsokat és egyebeket is használni kell, és csak úgy, mint a kőműves-, de még inkább a festési munkálatok idején, erre nagy figyelmet szükséges fordítanunk. Akárcsak arra, hogy a gipszkartonos utómunka már minden esetben olyan helyiségben vagy közegben történjen, ahol biztosított a megfelelő szellőzés, illetve a fűtés sem okoz különösebb gondot. Hogy miért olyan nagy baj ez?
Leginkább azért, mert a gipszkarton felületek utómunkát, gipszelést és glettelést igényelnek. El kell tüntetni ugyanis valamilyen masszával a lapok közti réseket – hiszen soha nem lehet teljesen résmentesen dolgozni –, valamint a csavarfejek mélyedéseit egyaránt. Ehhez minden esetben valamilyen vízzel kikevert habarcs, általában speciális gipsz kerül felhasználásra, aminek kifejezetten rosszat tesz, ha a kötés és a száradás idején mínuszokkal találkozik, hiszen az általa képzett felület ettől megreped, elégtelen kötés jöhet létre.
Hiába alkalmaznak sok helyen – egyébként nagyon helyesen – speciális hálót a visszarepedezés ellen, a túl alacsony hőmérsékletek miatt valahol biztosan megrepedezik majd a gipsz, amit sokan utána gletteléssel próbálnak eltüntetni. Ez abban az esetben sem mindig megvalósítható, ha a glett felhordásakor az adott helyiségben már kellemes szobahőmérséklet uralkodik. Ezért ajánlott mindig úgy tervezni, hogy legalább a gipszkartonos utómunka nyáron, vagy legalább tavasszal, esetleg ősszel kerüljön befejezésre.
Felkeltettük érdeklődését?
Kérdésével forduljon hozzánk bizalommal.
Olvassa el legfrissebb híreinket
