Az energiaválság hatására minden eddiginél nagyobb figyelmet kap az idei fűtési szezonban a tűzifa. Sokan a közelmúltban váltottak ismét fatüzeléses megoldásra, és rengetegen vannak, akik korábban még soha nem használták ezt a megoldást otthonuk melegének-, illetve az általonos belső komfort biztosítására. Köztük nagyon sokan vannak, akik nem biztos, hogy meg tudják különböztetni a vizes tűzifát, a tüzelésre alkalmas, megfelelően kiszáradt típustól, ami alapvető fontosságú ahhoz, hogy a legmagasabb kalóriát lehessen kihozni a hasábokból, mindemellett pedig a fűtőrendszert, különösen a kazánt és a kéményt se károsítsa.
A Békás Épker kínálatából megvásárolható tűzifa garantáltan száraz, fűtésre alkalmas. Amennyiben más helyről szereztük volna be az idei tüzelőt, és nem vagyunk biztosak abban, hogy kellően száraz fát kaptunk a pénzünkért cserébe, akkor van néhány árulkodó jel, illetve alapveő tudnivaló, amelyek ismeretében a tüzelő állapota felmérhető, megállapítható. Mivel rendkívül fontos szempont, az alábbiakban sorra vettük azokat a tulajdonságokat, amelyek alapján biztosak lehetünk benne, hogy kellően száraz, azaz tüzelésre alkalmas fánk van.
Az egyik legfontosabb tulajdonság, ami meghatározza a fa szárazságát és minőségét, az valamennyi típusnál az, hogy mikor vágták ki. A fa ugyanis egy élő organizmus, amiben normál körülmények között víz kering, hiszen ebből az éltető vízből nyeri az életéhez, a fotoszintézishez, a növekedéshez szükséges energiát. Amikor egy fát kivágnak, akkor ennek a víznek a jelentős része megmarad a törzsben, vagyis ki kell száradnia ahhoz, hogy felhasználható legyen. Ezért van az, hogy a frissen kivágott fa nem ég, vagy ha ég is, akkor hatalmas füsttel, sisteregve, nagyon minimális hőleadás társaságában. Hogy a fa kellően ki tudja adni a benne lakozó kalóriát, ki kell száradnia, csak így érhető el tökéletes égés és hőfok.
Évszázados tudásanyag az emberek részéről – és vidéken még mindig sokan így járnak el –, hogy a tűzifát legalább egy évvel azelőtt ki kell vágni, hogy felhasználják. Ez azt jelenti, hogy a fának a legoptimálisabb, ha legalább egy évet tud száradni a megfelelő körülmények között. Ez utóbbi nagyon lényeges tulajdonság, de ezt is szóba hozzuk hamarosan. Optimális esetben egy tavasszal kivágott fa ősszel még nem lesz annyira száraz, hogy a legmagasabb kalóriaértéken tudjon égni. Elég, lehet vele fűteni, de sokkal többre lesz szükség ugyanannak a hőmérsékletnek az eléréséhez, mint kellően száraz fából. Ezen felül a nedves fa rengeteget füstöl, amivel rossz hatást gyakorol a kazánra és a kéményre. El lehet tüzelni az ilyen fát is, de oda kell figyelni a fűtésrendszer gyakoribb karbantartására, illetve tudatában kell lenni annak, hogy sokkal több tüzelő fogy majd, mintha egy legalább egy évvel korábban kivágott fát tüzelnénk el.
Mindez természetesen leginkább a keményfára vonatkozik, lévén vannak olyan puhafák – például nyár vagy fenyő -, melyek sok esetben inkább állapotromláson mennek keresztül a száradás helyett, így esetükben többet veszítünk a fűtőértékből, mint amennyit nyerünk.
Az imént említettük, hogy a száradás és szárítás körülményei nagyban meghatározzák a tűzifa minőségét. Amikor a fát kivágják, először rönkökre darabolják, melyek több méteresek is lehetnek. Ebben a formájában azonban nem szabad túl sokáig tárolni, mert rönk formájában a nedvesség nem tud kellőképpen kiszáradni belőle. Különösen akkor, ha egy nedves erdőben vagy olyan közegben fekszik, ahol nem kap elegendő napsütést, ellenben folyamatosan víz éri. A farönkök ebben az állapotukban előbb indulnak rothadásnak és megbetegedésnek, minthogy kiszáradnak és tüzelésre alkalmasak legyenek. Kérgüket jellemzően ledobják, és a rönk belső fele avasodásnak indul, ami állapotromlást eredményez.
A tűzifa akkor szárad a legjobban, ha a kivágás és feldarabolás után szét van hasítva. A hasított tűzifa nemcsak jobban és gyorsabban szárad, hanem a szállíthatóság és a tárolhatóság tekintetében is ebben a formájában kínálja a legelőnyösebb tulajdonságokat. Amennyiben egy fát hónapokig rönkben tárolnak és úgy szállítanak ki, majd gyakorlatilag a felhasználás előtt néhány héttel kerül csak hasításra és feldarabolásra, az biztosan nem lesz kellően száraz ahhoz, hogy optimális hőfok mellett elégjen. Egy tavasszal kivágott fa csak akkor lesz tüzelhető ősszel, ha mielőbb felhasították, azonban még ilyenkor sem beszélhetünk teljesen száraz tűzifáról.
A száraz tűzifának természetesen több olyan jellemzője is van, ami meghatározza tulajdonságait. Amennyiben nem rönkben, hanem már hasított formában kapjuk, akkor meg kell felelnie néhány alapvető elvárásnak és tulajdonságnak, így például érzetre mondhatni könnyednek nevezhető, belső felületei teljesen egészségesek, nem korhadtak, nem színeződtek el, és sem tapintásra, sem ránézésre nem vizesek.
Egy méterbe vágott hasított keményfát egy érett férfiembernek könnyedén meg kell tudnia emelnie. Amennyiben nehezebb, egymáshoz ütve inkább huppanó és nem koppanó hangot ad, akkor az a fa még nem tekinthető száraznak. Természetesen a vágáspróba is rengeteget elárul a jellegéről, ha nem porzik, ha a fűrészpor nedves érzetű, esetleg láthatóan vizes, akkor az a fa még alkalmatlan arra, hogy befűtsenek vele.
Természetesen más jellemzői is vannak a tűzifának, ami nedvességét képes jellemezni, illetve messziről jelezni. Ezek főként külső tulajdonságok, így például a kéreg hiánya, netán a nedves, érezhetően felázott, pudvás, mohás, esetleg gombás borítás soha nem jelent semmi jót. Még keményfánál is előfordul rendkívül vizes közegben, hogy ilyen elváltozásokat meg lehet figyelni, ami minden esetben aggályokat vet fel a belső állapot kapcsán.
Amennyiben ugyanis a tűzifa így néz ki, akkor azt vagy rönkben tárolták hosszú ideig, vagy ha fel is volt hasítva, akkor olyan közegben, ahol nem tudott kiszáradni. Gyakran előfordul ugyanis, hogy a tűzifa az erdőben szárad, ami optimális esetben nem probléma, de ha egy nedvesebb, mocsarasabb közegről beszélünk, ahová egyáltalán nem vagy csak ritkán süt be a Nap, akkor a fa ott még hasított állapotban sem indul száradásnak, inkább egy nagyon jelentős állapotromlás lesz megfigyelhető.
A puding próbája az evés, ami természetesen a tűzifa esetében is igaz állítás. Amennyiben teljesen biztosak akarunk lenni a szárazság kérdésében, akkor nem tehetünk mást, minthogy megvágunk egy hasáb fát, és elégetjük. Kipróbálhatjuk rögtön a kazánban is, de egy kis kerti sütögetésre szintén alkalmat adhat ez a teszt. Elegendő hozzá egy kisebb kosárra való minta ahhoz, hogy rögtön kiderüljön: mennyire száraz fát is kaptunk.
Először rakjunk tüzet – lehetőleg valamilyen biztosan száraz, korábbi maradék tűzifa segítségével –, majd miután már van parázs és kellő méretű lángok, akkor tegyünk rá egy vagy két hasábbal a frissen vásárolt fából és hallgassuk, valamint figyeljük, hogy mi történik. A vizes, tüzelésre még nem alkalmas fa az égés során sistereg, jobban füstöl, extrém esetben pedig még víz is csordogálhat belőle. Ezt minden esetben hagyni kell száradni még hosszú hónapokat ahhoz, hogy tüzelhető állapotba kerüljön, ellenkező esetben csak elpazaroljuk és a fűtésrendszert is tönkre tesszük vele.
Felkeltettük érdeklődését?
Kérdésével forduljon hozzánk bizalommal.
Olvassa el legfrissebb híreinket
