Magyarországon – különösen a kistelepüléseken – még mindig rengeteg háztartás téli komfortjáról gondoskodik fatüzelésű fűtésrendszer. Nem véletlenül, hiszen egy hatékony és gazdaságos megoldás abban az esetben, ha a leghidegebb napokon is szeretnénk kellemes meleget a lakás falai között. Csakhogy kevesen tudják: a megfelelő tüzelőértéket kizárólag a kellően száraz tűzifával érhetjük el, de hogy mégis miként lehet igazán száraz tűzifánk?
Ennek az egyik alapja, hogy megfelelő minőségű keményfát rendeljük magunknak, mint amilyen a Békás Épker kínálatában is elérhető kalodás tűzifa, amiben tölgy, cser és bükkfa is található vegyesen. Ezek magas kalóriaértékkel rendelkező keményfák, amelyek viszont csak akkor tudják kifejteni a megfelelő tüzelőértéküket, ha kellően kiszáradtak a felhasználásuk előtt. Hogy mire figyeljünk oda, ha garantáltan száraz tűzifát szeretnénk tüzelni?
Bár kényelmes megoldás lenne, a vásárlóknak még a kályhakész tűzifák esetében is van teendőjük a megrendelt fűtőanyaggal azért, hogy az elég szárazon kerülhessen a kazán vagy a kályha égésterébe. Az alábbi tanácsok ehhez adnak megfelelő hátteret!
Vásároljunk hasított fát
Sokan vásárolnak rönkökben tűzifát, ami nyilván olcsóbb alternatíva, de a hasított változatok jellemzően lényegesen szerencsésebb alternatívát képviselnek. Ennek az oka nem más, minthogy a felhasított tűzifa eleve már hetekig vagy hónapokig szárad, mielőtt eljut hozzánk, miközben a fa ebben a formájában sokkal előbb veszíti el nedvességtartalmát, mint rönkben. Amennyiben tehát fontos, hogy mielőbb száraz tűzifa legyen a birtokunkban, akkor keressük a hasított változatokat.
Gondoskodjunk időben a beszerzésről
Amennyiben tehetjük, érdemes mindig egy évre előre gondolkodni a tűzifával azért, hogy elegendő ideje legyen száradni. A hasítást követően valamennyi tűzifának legalább 6-9 hónapra van szüksége ahhoz, hogy eléggé kiszáradjon a felhasználhatósághoz. Nyilvánvalóan a fa kivágásának időpontja sem elhanyagolható ebben a képletben, hiszen rönk formájában is sokat szárad, de nem túl jellemző, hogy ebben a formában évekig száradni hagyják a fákat, jellemzően a kidöntés évében felhasítják és továbbítják eladásra.
Ezzel azonban akad egy kis probléma: ez a fa a legtöbb esetben csak egy következő fűtési szezonra jut el olyan állapotba, hogy az kellően száraz legyen. Ezért érdemes időben raktározni otthon megfelelő mennyiséget belőle, így az aktuális év tavaszán vagy nyarán megvásárolt tűzifa a következő év fűtési szezonjában tudja kifejteni a legjobb tüzelőértéket. Nyilván 6-9 hónappal a hasítás után a fa már alkalmas az égetésre, de ilyenkor a nedvességtartalma még kifejezetten magas lehet, ami különösen cserépkályha esetében okozhat kellemetlenségeket.
Bizonyos fafajták évekig száradhatnak
Itt fontos megjegyezni, hogy vannak olyan fafajok, melyek kiválóak tűzifának, ugyanakkor sokkal hosszabb száradási időt igényelnek azért, hogy megfelelő kalóriaértékük legyen az égés során. Ilyen fafajták például a tölgy vagy a cser, amelyek a bükkhöz vagy a gyertyánhoz mérten sokkal több időt igényelnek a teljes száradáshoz. Ezekkel a fatípusokkal érdemes legalább egy évre előre tervezni – minden esetben –, illetve gondoskodni róla, hogy a rönkben vásárolt fa mielőbb aprításra kerüljön.
Amint ugyanis fentebb már utaltunk rá, a hasított keményfa sokkal gyorsabban szárad, mint a rönk formájában tárolt, arról nem is beszélve, hogy különösen a tölgy vagy a cser esetében ez az állapot erőteljesen rontja a fűtőértéket. Hasítás nélkül ugyanis valamennyi fafajta korhadásnak indul, vagyis sűrűsége megromlik, amivel évről-évre drasztikus mértékben veszíti hasznos kalóriaértékét.
Fontos megfelelően tárolni a tűzifát
Amennyiben kellően száraz tűzifát szeretnénk, akkor nagyon fontos odafigyelni a tárolásra is. Akár mi hasítjuk, akár már felaprítva és kályhakészen kapjuk, mindig gondoskodjunk arról, hogy megfelelően összerakjuk és kupacoljuk. Erre még akkor is szükségünk lesz, ha a tűzifát szárazként vásároltuk meg, hiszen a felhasználás előtti hónapokban ilyenkor még rengeteget tud száradni.
Sokan hajlamosak az aprítás után azonnal bepakolni a faházba és ott szorosan összerakni, ami a helyigény szempontjából egyáltalán nem hátrány, de a száradás tekintetében nem a legszerencsésebb. Ha ugyanis a felaprított fát olyan helyre tesszük, és olyan formában, hogy közte szabadon járhasson a szél, illetve sem felülről, sem alulról ne érhesse a nedvesség, akkor azzal sokat tehetünk azért, hogy a kazánhoz már garantáltan és kellően száraz tűzifa juthasson el.
A tűzifa nedvességtartalmának pontos megállapítása és számszerűsítése kis túlzással lehetetlen, de mindenképpen nagyon nehéz feladat, azonban vannak olyan határozott jelek, melyek megkönnyítik ennek a tulajdonságnak a feltérképezését.
Talán meglepő lehet, de a fa kiszáradását a leginkább a hangja alapján lehet beazonosítani. Nincs más teendőnk hozzá, minthogy két kályhakész hasábot néhányszor összeütünk, és próbáljuk beazonosítani a hangját. Ha tompa, mély, huppogó hangot hallatnak, akkor a víztartalom még általában jelentős, amennyiben viszont élesebb, magasabb és kopogósabb, mondhatni egészséges fahangot ad ki magából, akkor a tűzifa már kellően száraz lehet a felhasználáshoz.
Természetesen nem szabad csak és kizárólag a hangra hivatkozni! Érdemes megnézni a hasábok repedéseit is, hiszen valamennyi fafajta megreped, ha szárad, ami természetes, mindemellett pedig árulkodó folyamat is egyben. Ezen felül érdemes lehet égéspróbát is tartani. Dobjunk a tűzre egy fahasábot, és ha rövid időn belül könnyedén lángra kap, nagy lánggal ég, nem sistereg, nem gőzölög, akkor az már száraz. Extrém esetben előfordulhat, hogy tűzre dobva a fából víz szivárog és forr. Ilyen esetekben még legalább egyéves száradási időszak javasolt.
Noha sok helyen előírásként hivatkoznak arra, hogy mindig kellően száraz tűzifánk legyen, azonban rengetegen nem tudják, hogy miért is olyan lényeges mindez? Ennek nagyon sok oka van, de a legalapvetőbb az, hogy ha a tűzifa nedves, akkor elégetésekor túl sok füst keletkezik, és kevesebb hőenergia, ami azt jelenti, hogy a fűtőérték nem a radiátorokban mutatkozik meg, nem a lakás belső hőmérsékletén, hanem ez az energia a fa hirtelen kiszáradására pazarlódik el.
Nedves tűzifával nem lehet kellően meleget teremteni a házban, vagy csak sokkal nagyobb mennyiséggel a kellően kiszáradt hasábokhoz viszonyítva. Bizonyos fűtésrendszereknél ráadásul a vizes fa kifejezetten veszélyes is lehet. A cserépkályhák esetében például egyáltalán nem ajánlott a vizes fa használata, mert könnyedén füstgáz keletkezhet, ami teljesen tönkreteheti, extrém esetben akár fel is robbanthaja a kályhát.
Felkeltettük érdeklődését?
Kérdésével forduljon hozzánk bizalommal.
Olvassa el legfrissebb híreinket
