Rengeteg esetben adódhatnak olyan helyzetek, amikor egy épület, rendszerint garázsok és kiülők esetén a helyhiány, vagy a területhez kapcsolódó sajátosságok miatt lapostető kialakítására van szükség. A lapostető egy jó alternatíva, ha nem tudunk nagy dőlést biztosítani a komplett tetőszerkezet számára, azonban éppen a kialakításából, a sajátosságaiból fakadóan nagyon sok probléma forrása is lehet, amire nem árt odafigyelni a kivitelezés előtt. Szerencsére elegendő csak betartani néhány alapszabályt ahhoz, hogy ne történjen katasztrófa, hiszen egy ilyen tetőnél nemcsak a megfelelő rétegrendre kell odafigyelni, hanem arra is, hogy bizonyos pontokon megfelelő szigetelést kapjon a tető, ellenkező esetben gondunk lehet az esővel és a hólével hosszabb távon.
Fontos kiemelni, hogy a faszerkezetes lapostetőnek a szerkezetét minden esetben statikus és ács kivitelezi. Nyilván megpróbálkozhatunk saját magunk is egy kisebb tetőszerkezettel, azonban ilyenkor már annyira fontos a megfelelő dőlésszög alkalmazása, illetve az egyéb szabályok betartása, hogy nem szabad félvállról venni az alapszabályokat, ellenkező esetben számolnunk kell a következményeivel. Az alábbiakban tehát ott vesszük fel a történet fonalát, hogy az ácsok elkészítették a lapostető szerkezetét, a fagerendák tehát a helyükön, majd ezt követően több rétegrend alkalmazásával már saját kezűleg megpróbáljuk kialakítani a héjazatot.
Az XPS lapokat az emberek többsége úgy ismeri, mint lábazati szigetelést, de valójában bárhol megállják a helyüket, ahol vízszigetelésre, illetve mechanikai védelemre van szükség. Egy lapostető esetében mindkét szempont nagyon fontos, így ezeknek a lemezeknek a rögzítésével kezdődik a munka. A lapokat a tető egyik sarkától indítjuk, és csavarokkal vagy szögekkel rögzítjük, közben ügyelünk a pontos illeszkedésre, hogy mindenhol megfelelően kiadja, ne lógjon túl, mert ilyen esetekben például az oromdeszka rögzítése már gondot okozhat.
Amennyiben az XPS lapok felkerültek a szerkezetre, jöhetnek az OSB lapok. Akárcsak a lemezeket, úgy ezeket is gerendasoronként rögzítjük legalább 8-as facsavarokkal, de ennek a méretét mindig az anyag vastagságához igazítsuk. Fontos, hogy az OSB lapokat ne rögzítsük szorosan egymás mellé, hagyjunk közöttük néhány milliméternyi dilatációs hézagot, mert óriási hőtágulásnak lesznek kitéve a nyári időszakban. Gondoskodjunk róla, hogy az OSB lap mindent befedjen, az esetleges réseket könnyebben formázható lambériával vagy deszkadarabokkal is eltakarhatjuk.
Amennyiben az OSB lap a helyére került, azaz elkészült a komplett sík felület, megkezdhetjük a héjazat előkészítését. Először is nagyon fontos, hogy feltegyük a párazáró fóliát, méghozzá megfelelő fedésben, ami azt jelenti, hogy a fentről-lefelé csorgó páracseppek lefelé ne jussanak el a nedvességre érzékeny OSB lapokhoz. A fólia rögzítését követően fel kell tenni az ereszcseppentő lemezeket, amelyeket 10-15 centiméteres átfedésben alkalmazunk. Ezt követően jöhet az első sor bádoglemez rögzítése. Ehhez minden esetben jó minőségű cserepeslemezt válasszunk, ellenkező esetben rengeteg nehézséggel szembesülhetünk a kivitelezés során. Az első sor lemez beállítása mindig nagyon nehéz még akkor is, ha a szerkezetet megfelelően kialakítottuk. Az első darabot ugyanis oldalirányba és lefelé, az ereszszegélyre is ki kell lógatni egy kicsit. Előbbi esetben 10 centiméter, utóbbi esetben 5-6 centiméteres túllógással kell számolnunk, a rögzítést pedig speciális önmetsző, szigetelőréteggel ellátott Opel csavarokkal végezzük.
Itt fontos megjegyezni, hogy ahány tető, annyiféle megoldás létezik. Érdemes előre számolni az anyaghatékonysággal, hogy ne pazaroljunk feleslegesen lemezeket, de minden esetben nehezítheti a dolgot, ha a lapostető falszerkezethez vagy egy másik, esetenként nagyobb dőlésszögű tetőhöz kapcsolódik. Ilyen esetekben nem kizárt, hogy extra bádogos munkára lesz szükségünk, hiszen speciális hajlítógép nélkül nagyon nehéz például úgy vápát vagy falszegélyt kialakítani, hogy az valóban hasznos legyen. Ezért is érdemes bonyolultabb esetben ezt a munkát már bádogosra hagyni, hiszen rossz kivitelezés esetén állandó beázásokkal kell számolnunk, és akkor még nem is foglalkoztunk olyan jelenségekkel, mint a lemeztetőknél gyakori gőznyomás problémája. Ez a nem megfelelő rögzítésből fakadó elváltozás, amikor a négy sarok rögzítésre kerül, de a táblák közepe nem, így a lemezek hullámosodni, púposodni kezdenek.
A lapostető kapcsán általános probléma, hogy a kis dőlésszög miatt sokan nem szeretnek mindjárt cserepes lemezeket elhelyezni rajtuk, mert azokat egyrészt cseréplécre kell rögzíteni, másrészt pedig hiába alakítható ki a segítségükkel egy kvázi zárt rendszer, így is okozhatnak kellemetlen meglepetéseket. Ezzel szemben a bitumenes megoldás lehet jó alternatíva. Ilyenkor az OSB lapokra nem szükséges párazáró fólia. Közvetlenül rá lemezt rögzítünk egyszerű szögekkel úgy, hogy a felület egységes lehessen. Miközben kialakítható az oromszegély is, a lemezfelületre két további réteget, a héjazat utolsó darabjait visszük fel. Amennyiben megfelelően rögzítettük a lemezeket, előkészületekre nem lesz szükségünk, jöhetnek rögtön a bitumenes burkolatok, amelyeket érdemes tavasszal, ősszel vagy télen felhordani, mert nagy meleggel kell dolgozni velük, ami egy nyári kánikulában embertelen körülményeket teremthet. A bitumenes lemezeket ugyanis hagyományos pörzsöléssel, melegítéssel kell felhordani a felületre, azonban ma már vannak ugyanolyan tartós öntapadós rendszerek, amelyek szintén nagyszerű választásnak bizonyulhatnak egy lapostetőnél.
Az ilyen rendszerek jellemzően két rétegből tevődnek össze, így tartozik hozzájuk egy 2 milliméteres vastagságú alátét réteg, valamint egy 3,5 milliméteres palaőrleményből készült réteg. Értelemszerűen elsőként az alátétet helyezzük el a felületen. Sorban haladva kigurítjuk, majd a tetőn méretre vágjuk az alátétet, azt a ragasztófólia folyamatos leválasztása mellett rögzítjük a felülethez. Egy kis melegítésre itt is szükség lesz, ehhez azonban nem kell pörzsölő vagy nyílt láng, a hőlégfúvó alkalmazása teljes egészében elegendő. Ügyeljünk arra, hogy a vízzárás itt is megfelelő legyen. Ehhez speciális tapadóréteget találunk az alátét mindkét felületén, ami jól mutatja, hogy milyen irányból és mekkora átfedést kell adnunk ezeknek ahhoz, hogy tökéletes vízzárást alakítsunk ki. A nem öntapadó rendszerek ennél kicsit bonyolultabbak, ott nekünk kell gondoskodnunk arról, hogy a bitumenlapok legalább 10-15 centiméteres fedésben legyenek úgy, hogy az esetleges fentről-lefelé pergő víz ne tudjon a lapok alá folyni.
Ez gyakorlatilag mindkét esetben csak a vízszigetelő réteget jelenti, ami önmagában is elegendő lehetne arra, hogy már ne engedje át a nedvességet, azaz a tető elláthassa a feladatát, azonban az ilyen típusú – konkrétan bitumenes alapú – vízszigetelés nagyon sérülékeny, így önmagában nem sokáig állna ellen az időjárás változásainak. Ezért szükség van arra, hogy ezt a felületet valamilyen palaőrleményes végső réteggel borítsuk be. A felhelyezésük öntapadós megoldásnál egyszerű, csak a fólia eltávolítására, majd a két réteg összepréselésére van szükség, míg a másik esetben ugyanúgy melegítéssel kell felhordani a végleges koptatóréteget. Mivel itt nincsenek szélső vápák, hanem gyakorlatilag csak oromszegélyek, ezért érdemes extra vízszigetelést alkalmazni a széleken, vagy felhatjani ezekre a héjazat mindkét felső rétegét.
Felkeltettük érdeklődését?
Kérdésével forduljon hozzánk bizalommal.
Olvassa el legfrissebb híreinket
