Rengeteg oka lehet annak, ha valaki úgy dönt, hogy álmennyezet kialakításába kezd a saját otthonában. A legtöbb esetben dekorációs célokat szolgál egy ilyen szerkezet, hiszen sokkal esztétikusabb díszes elemeket vagy lambériát nézni a plafonon, mint a puszta vakolást. A dekoráció mellett azonban egy álmennyezet hasznos szerepet is betölthet, így példának okáért elrejtheti a szellőzőrendszer csöveit, a belmagasság csökkentésével mérsékelheti a befűtendő belső helyiségek légköbméterét – ezzel megspórolva nekünk némi rezsiköltséget –, de mivel vastag szigetelőanyag fogadására is alkalmasak ezek a szerkezetek, ezért extra hang- és hőszigetelést egyaránt elérhetünk a segítségükkel.
Manapság az álmennyezetek kialakításához kétféle alapanyagot alkalmaznak előszeretettel, így a fából készült lambéria – esetenként OSB-lap vagy szalagparketta – mellett a gipszkarton a leggyakoribb. Ez nem meglepő, hiszen utóbbival rendkívül könnyen és gyorsan lehet esztétikus munkát végezni, azonban nem árt tudni, hogy mire lesz szükségünk ahhoz, hogy a végeredmény ezen felül biztonságos, nem mellesleg pedig tartós is maradjon. Lássuk az alapvető tudnivalókat!
Minden álmennyezet alapja a stabil háttér, avagy a megfelelően biztonságos plafon, illetve a hozzá kapcsolódó tartószerkezet. Magyarul minden esetben meg kell vizsgálni, hogy a plafon megfelelően terhelhető-e, tehát elbírja majd a rá nehezedő álmennyezet súlyát. Amennyiben a födémmel minden rendben – betongerendás kialakítás esetén ritkán akad probléma, öreg stukatoros megoldásoknál viszont kifejezetten gyakori –, akkor válasszuk ki a tartószerkezet alapanyagát, ami lehet egyszerű falécekből, de akár horganyzott acélprofilokból is. Utóbbi valamivel stabilabb, és könnyebb dolgozni vele, ellenben a fa szintén tökéletes alternatíva.
A tartószerkezet kialakításakor alapszabály, hogy a tartóprofilok mindig a hosszabb oldalfalakra kerüljenek, hiszen ilyen kialakítás esetén sokkal egyszerűbb lesz megtartani a háznak az álmennyezet súlyát. Amennyiben fémszerkezetekkel dolgozunk, a hosszabb oldalfalak esetében úgynevezett UD-, közöttük pedig CD-profilokat használjunk, de amennyiben kisebb helyiségekről van szó, gyakran elegendő lehet UW-idomokkal ellátni az oldalfalakat, melyekre legalább 60 centiméterenként CW-idomok kerüljenek, de bármelyiket is alkalmazzuk, mindegyik esetben vastag és megfelelő hosszúságú dübelekkel dolgozzunk azért, hogy a profilokból kialakítandó keretek megfelelő stabilitást adjanak az egész szerkezetnek. A leeresztett álmennyezetek esetében lényeges továbbá, hogy a keresztbe futó idomok – melyek a legnagyobb terhet tartják majd – legalább másfél méterenként függesztő pálcákkal közvetlenül a plafonhoz is rögzítésre kerüljenek. Ennek a célja az, hogy a burkolóanyag felszerelését követően a profilok ne hajoljanak meg a nagy súly alatt.
A tartószerkezet elkészítése nagy precizitást és tapasztalatot igényel, ezáltal gondosan oda kell figyelni arra, hogy az esztétika ne menjen a biztonság rovására!
Amint elkészült a megfelelő szerkezet, megkezdődhet az álmennyezet burkolása, amihez a gipszkarton lapok jelentik az egyik legjobb és legesztétikusabb megoldást. Amennyiben hang- és hőszigetelést is szeretnénk, akkor a szerkezet közti részt alaposan tömjük ki beltéri használatra alkalmas kőzetgyapottal. Ezt követően indulhat a felfogatás, ami mindig legalább kétemberes munka, hiszen míg valaki felfogja a gipszkartont a plafonra, addig a másik csavarozza a lapokat, melyeket fontos előre megfúrni és megfelelő kialakítást adni a csavarfejeknek. A lapokat értelemszerűen minél több ponton meg kell fogatnunk – legalább a széleken és középen, tehát amint vágásra kerül a sor, mindig úgy kalkuláljunk, hogy a csavarokkal a lehető legmasszívabb felfogatást érjük el.
Ezt követően a gipszkarton álmennyezettel ugyanúgy kell dolgozni, mintha válaszfalat építettünk volna belőlük. Vagyis a felfogatást követően jöhet a lapok közti hézagok kitöltése, a csavarfejek eltüntetése, a glettelés, majd végül a csiszolás, hogy a végeredményt festhessük, tapétázhassuk, vagy más díszítőelemmel láthassuk el. Érdemes odafigyelni arra, hogy a gipszkarton lapoknál a keresztirányú toldás soha ne kerüljön egy vonalba, mert könnyebben alakul ki repedés a plafonon, de ha mégis elkerülhetetlen, akkor ne felejtsünk el hézagoló szalagot alkalmazni ennek megelőzésére.
Főként a régi építésű házak esetében gyakran okoz problémát, hogy a gipszkarton álmennyezetet nem lehet megfelelően összedolgozni a falszerkezettel annak egyenetlenségei és hibái miatt. Érdemes erre tudatosan készülni, hiszen alapvetően esztétikusabbnak tekinthetők azok a többnyire hungarocellből készülő szegélyelemek, melyeket csak fel kell ragasztani a mennyezet és a fal találkozási pontjaiba, és a kisebb illeszkedési hibák azonnal, hovatovább egy rendkívül látványos megoldással eltüntethetők.
Felkeltettük érdeklődését?
Kérdésével forduljon hozzánk bizalommal.
Olvassa el legfrissebb híreinket
