Így szabályos a homlokzat kávájának hőszigetelése

Általános tapasztalat azonban, hogy egyre gyakrabban találkozni olyan „szakemberekkel”, akik nem igazán értenek a helyes homlokzati hőszigetelés kialakításához, ami laikus szemmel vagy kívülről sok esetben talán nem is észrevehető, de egy családi házon rengeteg olyan kényes pont található, ahol a rossz kivitelezés több tekintetben is problémákat okozhat.

Ilyen az úgynevezett homlokzati káva, vagyis az a csatlakozási pont, ahol a nyílászáró és egy főfal találkozik egymással. Ezekre a régiókra a hőszigetelés szempontjából azért kell nagyon odafigyelni, mert két teljesen eltérő fizikai tulajdonságokkal bíró építőanyag és szerkezet csatlakozási pontjáról beszélünk, a normál homlokzathoz viszonyítva pedig a homlokzati káva felülete kifejezetten kicsinek tekinthető, de a szigetelés tekintetében mégsem elhanyagolható. Pláne annak fényében, hogy hőszigetelési képességük ebből kifolyólag rendkívül rossz lehet, és megfelelő odafigyelés hiányában jelentős hőhíd kialakulásához vezethet.

Házfelújítás esetén

Ha a homlokzati káva hőszigeteléséről beszélünk, akkor feltétlenül külön kell választanunk egymástól a felújításokat, illetve az új építkezéseket. Ha a lakás újításáról van szó, a kérdéses káva hőszigetelését befolyásolja, hogy az ablaknyílásban hol helyezkedik el a nyílászáró. A külső homlokzati borítások előtti világban ugyanis bevett szokás volt, hogy az ablakokat mindig a falszerkezet közepére építették be, vagyis a szigetelés során mindig maradt ezeknél a befordulásoknál egy 10-15 centiméteres – vagy még nagyobb –, extra burkolást igénylő felület. Ez a probléma általában könnyedén áthidalható, de számolnunk kell bizonyos korlátokkal. Egy hőszigetelés ugyanis annál hatásosabb, minél vastagabb – legalábbis egy bizonyos fokig –, azonban ilyen esetekben a káva hőszigetelésénél súlyos kompromisszumokra van szükség, hiszen ennek a méreteit mindig a nyílászáró tokszerkezete határozza meg.

Nem árt ugyanakkor figyelembe venni bizonyos szempontokat a téma kapcsán. Az egyik ilyen, hogy csak olyan vastag szigetelést válasszunk a kávára, mely az ablakszárnyak és a kültéri árnyékoló működtetését nem akadályozza. Ezen felül nem árt az esztétikára is odafigyelni, hiszen ha túlzottan elkeskenyítjük a szigeteléssel az ablak megjelenését, akkor kifejezetten szokatlanul mutat majd. Emiatt ritkán alkalmaznak ilyen helyeken 2-4 centiméternél vastagabb szigetelést a benyúlásoknál. Ez sokak szerint teljesen felesleges, a gyakorlat azonban számtalanszor igazolta, hogy egy ilyen szigetelőréteg már éppen elegendő ahhoz, hogy a belső falvégek hőmérséklete megmaradjon harmatpont fölött, tehát a belső helyeken nem lesz páralecsapódás. Természetesen ezt leszámítva is számolnunk kell azért egy minimális hőveszteséggel, de a helyzet még mindig szerencsésebb, mintha kihagynánk a burkolást.

Újépítésű ház esetén

Ha újépítésű házról van szó, vagy olyan nagy átalakításról, hogy az komplett ablakcserével jár együtt, akkor sokkal könnyebb lesz a homlokzati káva megfelelő kialakítása, hiszen ilyenkor a nyílászáró megfelelő tervezés esetén már nem nyílásba kerül, hanem teljesen kiviszik a homlokzat síkjába, aminek köszönhetően ez a komoly hőszigetelési nehézségeket okozó benyúlás megszűnik. Pontosabban nem szűnik meg, csak a külső burok mögé kerül, a lakás belső terébe.

Ma már léteznek természetesen további praktikák is arra vonatkozóan, hogy egy újépítésű ház hőszigetelését miként maximalizálják a kivitelezők. A különféle csomópontok hőszigetelését például úgy lehet a lehető legmagasabb szintre emelni, ha az ablaknyílások méretét szélesebbre hagyjuk, a falvégeket pedig egy toktoldóval, esetleg egy segédkerettel vértezzük fel, melyek természetesen később takarásba kerülnek, hiszen ezekre ül rá, illetve feszül neki a külső burkolás. Ennek a kialakításának az előnye nem más, minthogy a falvégek sokkal vastagabb hőszigetelést kaphatnak, és sokkal egységesebb burkot tudnak kialakítani a lakáson.