Egy kerti támfal nagyon sokféle feladatot betölthet. Felhúzásának hátterében állhat egyszerű esztétika, de akár hasznos-, sőt statikai megfontolás is, amelyek mellett rengeteg alternatívát el lehet különíteni, ami természetesen gyakran meghatározza, hogy miként állunk neki a kerti támfal felhúzásának, egyáltalán milyen módon közelítjük meg az egész témát. A legtöbb esetben a támfal zsalukőből készül, noha manapság már vannak speciális elemek is, amelyek gyakorlatilag ugyanúgy egyfajta zsalukőnek tekinthetők, csak éppen speciális kialakítással rendelkeznek, így például erősebbek vagy mintásabbak, de alapvetően ugyanazt a funkciót töltik be.
A Békás Épker kínálatából többféle méretben megvásárolható zsalukő például kifejezetten sokoldalú megoldás. A keskenyebb típusok tökéletesen alkalmasak a kisebb támfalak vagy a látványos kerti dekorációk, amolyan ál-támfalak kialakítására, míg a vaskosabb, szélesebb betonelemek akkor vethetők be, amikor nagyobb súly, nagyobb nyomás felfogására van szükség. Egy domboldalra épített kertnél például egy támfalnak gyakran többtonnányi súlyt kell megfognia, így már kisebb magasság esetén is szükség lehet alaposabb kialakításra – fundamentum készítésére és szakember bevonására –, míg egy díszkertben két szint lépcsőzetes elválasztását akár mi is meg tudjuk valósítani egymagunk némi szorgalom és ügyesség társaságában.
A közhiedelemmel ellentétben a támfal építése egy bizonyos szintig, például néhány sor erejéig nem nagy munka. A legfontosabb, hogy megfelelő alapanyagot vásároljunk hozzá, így például jó minőségű zsalukövet, ami egy nagyon speciális építőanyag, hiszen gyakorlatilag megmaradó zsaluként funkcionál, masszív kialakításához pedig belső vasalásra és friss betonmassza tömörítésére lesz szükség. Kisebb támfalaknál, ahol inkább csak esztétikai elemként funkcionál majd, a betont és a vasalást felválthatja egyszerű termőföld és virágföld, hiszen ilyenkor általában növényekkel ültetik be és a gyökérzetük erősíti, illetve tartja a helyükön a zsaluköveket.
Ennek fényében kell meghatározni az eszközszükségletet is, de általánosságban egy masszív talicskára, egy lapátra, egy csákányra, mérőszalagra, zsinórra, gumikalapácsra és vízmértékre minden esetben szükség lesz. Nyilvánvaló, hogy amennyiben valaki vágná is a zsaluköveket, akkor ahhoz megint speciális szerszám kellhet, akárcsak a masszív támfal esetén az alapba ágyazott vasbeton elemek elvágásához, de alapvetően a fentiekben kiemelt eszközök már nagyvonalakban elegendőek ahhoz, hogy el lehessen kezdeni a támfal építését.
Amitől sokan hajlamosak meghátrálni a támfal építésétől, az nem más, mint az a tudat, hogy a zsalukőnek alap kell a megfelelően stabil, biztonságos és hatékony felépítéshez. Nyilvánvalóan egy 3-4 soros támfalnak nem szükséges a fundamentum – különösen akkor nem, ha csak esztétikai szerepet tölt be, azonban ha a magassága eléri a másfél-két métert, esetleg meg is haladja azt – ez utóbbi már külön kategóriába tartozik –, akkor elengedhetetlen a megfelelő alapozás.
A fundamentum kijelöléséhez ki kell mérnünk a leendő támfal hosszúságát, a szélességet pedig mindig a leendő zsalukő alkalmazása határozza meg, amire természetesen rá kell majd számolni néhány extra centimétert – oldalanként legalább kettőt –, hiszen az alapnak minden irányban szélesebbnek kell lennie, mint a leendő támfalnak. Noha rengeteg véleményt olvasni a világhálón, valaki szerint a 30 centiméter, mások szerint az 50 centiméter mély alap is elegendő lehet, valójában azonban, ha a támfalnak már nem csak esztétikai szerepe van, akkor a biztonság és a tartósság miatt érdemes inkább az ilyenkor szokásos 80 centimétert megcélozni.
Ez ugyanis a fagyhatár, ami azt jelenti, hogy a legnagyobb fagy sem okoz majd gondot a leendő támfal számára, az nem repedezik, nem deformálódik tőle, egyszóval megfelelően tartós lehet. Ha a leendő falnak erős oldalnyomást kell elviselnie – ergo nagy mennyiségű föld préselődik neki –, akkor gondoskodni kell az alapozáskor arról, hogy a támfal leendő magasságától az alap legmélyéig vasbeton szerkezet húzódjon, tehát már a friss fundamentumban elhelyezünk erős acélszálakat, amelyek köré betonmassza épül majd fel, illetve amelyekre majd a zsalukövek rá lesznek fonva.
Már fentebb is említettük, hogy nem minden esetben van szükség arra, hogy a zsalukőnek alapot ássunk és betonozzunk. Előfordulhat, hogy csak esztétikai szerepet tölt be, vagy nagyon minimális földmennyiséget kell megfognia, amire úgy is képes lesz a szerkezet, ha a kövek belső üregén keresztül vasbeton pálcákat ütünk le a földbe megfelelő mélység mellett, és a teret egyszerű termőfölddel töltjük meg.
Ilyen esetekben nem kell odafigyelni még a zsalukövek közti pontos kötések betartására sem, lehet rakni hézagosan, forgatva vagy különféle kreatív módokon, hiszen a cél ilyenkor minden esetben csak és kizárólag az esztétika lesz. Az elforgatott zsalukövek, a különféle lépcsők kialakítása ilyenkor tökéletes helyet nyújt a leendő növényeknek, például különösen gyakoriak az örökzöld terülők vagy törpenövésűek alkalmazása ilyen zsaluköves rendszerben, de a virágzó évelők, különösen a futónövények szintén gyakran megtalálhatók ilyen közegben.
Amennyiben nincs alap a leendő támfalhoz, mert nincs rá szükség, akkor a zsalukő beépítése gyakorlatilag a képzeletünkre van bízva, hiszen minden bizonnyal fontosabb lesz az esztétika, mint a hatékonyság. Ezért is érdemes ilyenkor nem feltétlenül zsalukövet, hanem valamilyen rézsűkövet választani, hiszen többségük díszesebb, látványosabb összhatást kelt, miközben egyáltalán nem lényeges, hogy kötésben vannak-e vagy készült-e hozzájuk alap, esetleg nem.
Ha komolyabb építményről van szó, akkor az alapozást követően gondoskodni kell előbb egy kis vízzáró réteg kialakításáról – pontosan úgy, mint egy lakóház fundamentumánál –, majd amint ez megvalósult, akkor muszáj lesz dönteni arról, hogy hézagos vagy hézagmentes kialakításban dolgozunk. Valaki ugyanis vékony betonrétegre helyezi a zsaluköveket, tehát az építőanyagot minden oldalról kötés veszi körül, valaki azonban tényleg csak zsaluként alkalmazza őket, tehát szorosan egymás mellé helyezi az egyes darabokat, majd a belső üreget kitölti betonmasszával, és el is készült a masszív tartófal.
Amire oda kell figyelni, az leginkább a zsalukövek kötése. Ugyanúgy kell dolgozni ezzel az elemmel is, mint a téglával, ha tehát az első sort egész zsalukővel indítottuk, akkor a következőt vagy elforgatott darabbal, vagy sarokelemmel, tehát semmiképpen sem egésszel, az majd a harmadik sor esetében kap ismét szerepet a kezdésnél. Ez a rendszer biztosítja a támfal számára azt, hogy kellően tartós egészet nyújtson és ellenálljon a nyomásnak.
Általánosságban elmondható, hogy a kisebb támfalak még akkor is felépíthetők egyedül, ha egyébként nincs benne túl nagy gyakorlatunk. Van azonban az a szint, amikor ez a folyamat már szakembert kíván. A másfél-két méter magas falaknál ugyanis nem árt odafigyelni a helyes szerkezeti kialakításra, hiszen leomlása vagy eldőlése életveszélyt jelenthet nemcsak gyermekek, hanem felnőttek számára is.
Az ilyen magas támfalaknál már nagy gondot kell fordítani a kellően stabil alapra, az abba beépített fémszerkezetre, azaz a vasalás minőségére, miközben jelentős mértékben erősíthető a szerkezet például olyan esetekben, ha kétméterenként egy lebetonozott vasbeton oszlop merevíti meg az egészet. Ennek megfelelően stabil kialakítása azonban mindig szakembert igényel!
Felkeltettük érdeklődését?
Kérdésével forduljon hozzánk bizalommal.
Olvassa el legfrissebb híreinket
