Magaságyás bontott téglából: így készítsük el és évekig nem lesz vele problémánk!

Így építsünk bontott téglából magaságyást

Egyre több kertes házban élő gondolja úgy, hogy hagyományos veteményesét felszámolja, hiszen túl sok felesleges földterületet kell ilyenkor tisztán, gazmentesen tartani, ami rendkívül megerőltető munka, miközben van már alternatíva, méghozzá a magaságyás létesítése. Ennek a megoldásnak az előnye, hogy kisebb, ezáltal könnyebben művelhetőbb földterületen sokkal nagyobb haszonnal és terméshozammal termelhetünk házi zöldséget és gyümölcsöt.

Bár rengetegen megelégszenek azzal, hogy a magaságyásokat egyszerű széldeszkákból összeütik, hiszen egy-két évig ez is tökéletesen megállja a helyét, de amennyiben évtizedekre terveznénk ilyen formában termelni, akkor érdemesebb betonozni, illetve legalább bontott téglából kialakítani efféle ágyásokat. Persze az alapanyag csak rajtunk múlik, ha például a kert közepére tervezzük, akkor a térkő vagy a zsalukő használata is jó alternatíva lehet, lévén ezek esztétikus megjelenésűek és ugyanolyan tartósak. Lássuk azonban, hogy miként építsünk magunknak olyan magaságyást, ami utána évtizedekig megállja majd a helyét!

Mi kell hozzá?

• Bontott tégla, vagy más alapanyag: a régi tömör téglák a legjobb alternatívák, ha olcsó, esztétikus és tartós magaságyást akarunk. Persze lényeges tisztában lenni vele, hogy a vizet nem feltétlenül kedvelik, amire ügyelni kell a kialakításkor, vagy válasszunk helyette térkövet, netán zsalukövet, melyek drágábbak lesznek ugyan, de tartósabbak is.
• Beton: túl sok betonra nem lesz szükségünk a magaságyáshoz, azonban elengedhetetlen megfelelő alapot készíteni hozzá, ha nincs. Ehhez cementet és jó minőségű sódert kell hozatnunk, esetleg eleve földszáraz betont, ami ideális ehhez a munkához.
• Falazóhabarcs: kész zsákos anyagként érdemes megvenni, amit otthon csak vízzel bekeverünk és felhasználunk. Erre a téglák, illetve az egyéb építőblokkok közé kell tenni kötőanyagként, ami megfelelően és tartósan összefogja az egyes elemeket.
• Termőföld: nyilvánvaló, hogy valamivel fel kell majd töltenünk a magaságyást, hiszen a legtöbb kertes ház körül nincs elég felesleges föld ebből a célból, és érdemes is friss, tiszta, tápanyagban gazdag anyagot választani ehhez, hiszen így sokkal nagyobb terméshozammal számolhatunk majd.

Így készül a magaságyás bontott téglából

Ha tartós magaságyás kialakítása a cél, akkor az minden esetben az alapozással kezdődik. Bár nem lesz túl magas felépítmény, a tartós és stabil falazáshoz nem lehet közvetlenül a talajra dolgozni, hiszen az még az első szezont sem bírná ki. Az alap kapcsán maradjunk a sávalapnál, azaz mérjük ki az ágyást, és legalább 15 centiméteres szélességben – vastagabb lehet, keskenyebb nem –, ássuk ki a leendő falszerkezet helyét legalább 80 centiméteres mélységben. Ez ugyanis a fagyhatár, amit érdemes betartani, bár mivel nagy súly nem lesz rajta, 5-10 évig is kitarthat egy 30-40 centiméteres alap, pláne vasalással kiegészülve.

Az alapból kitermelt földet bátran dobjuk be már az ágyásba – annyival kevesebb termőföldet kell hozatni rá –, hiszen a közbenső részt soha nem betonozzuk le, mert az esővíznek el kell folynia, ugyanis nem medencét létesítünk. Egy vakondhálót előtte azért ássunk bele, de ez ráér magasabbon is, ha esetleg elfelejtettük volna. A kiásott alapba beletöltjük a betont – érdemes egy-két réteg betonvasat elhelyezni benne –, majd alaposan megdöngöljük, és igyekszünk a felszín fölé engedni 1-2 centimétert, azaz annyit, hogy ne kelljen hozzá zsalu.

Az alapot hagyjuk száradni, folyamatos öntözés után nagyjából 3-4 nap múlva folytathatjuk a munkálatokat. Először a sávalapra bitumenes vízszigetelést helyezünk el – toldásoknál legalább 10-15 centiméteres átfedéssel –, majd erre helyezzük el a bontott téglasorokat. Keresztkötésre nincs szükség, hiszen az ágyás nem lesz magas, nem kell nagy terhet megtartania, egyedül a sarkok fedjék egymást keresztezve. Ennek megfelelően először az első sor sarkát tegyük ki, rakjunk le némi habarcsot, egyengessük el jó centiméteres vastagságban, majd telepítsük a sarkokat úgy, hogy ügyeljünk a méretekre, a merőlegesekre és a párhuzamosokra egyaránt.

A téglasorokat a sarkokon való keresztkötésekre figyelve felfalazzuk – nagyjából 5-8 téglasor elegendő –, majd gondoskodunk róla, hogy belülről friss vakolást kapjon az egész szerkezet, de le kell zárnunk a felső téglasor tetejét is. Ehhez építhetünk gyorsan egy zsalut, de jó kézügyesség mellett is el tudunk húzni rajta nagyjából egy centiméternyi falazófedést. A szerkezet nagyjából 3-4 nap alatt teljesen kiszárad – öntözni nem kell –, és ha teljesen tartóssá szeretnénk tenni, belülről béleljük bitumenes vízszigeteléssel, majd annak kiszáradását követően töltsük fel friss termőfölddel, és indulhat is a kertészkedés.