Egy ingatlan felépítése rengeteg különféle lépésből áll, azonban akadnak olyan részegységek, amelyek sokkal több időt emésztenek fel, sokkal nagyobb szerepet kapnak, mint mások. Ide sorolható többek között a vakolás is, hiszen egy újonnan felépülő ház esetében a vakolási teendők gyakran képesek kitenni a teljes építkezés munkaigényének a 15-20 százalékát is. Nem véletlenül, hiszen ezt a típusú burkolási módszert kívülről és belülről egyaránt alkalmazni kell, a legtöbbször pedig egyáltalán nem elegendő egy réteg alkalmazása.
Mivel nagyon sokféle vakolattípus közül válogathatunk ilyen esetekben, ezért sokak számára okoz fejtörést a megfelelő vakolat kiválasztása. A Békás Épker kínálatában is többféle vakolattípus közül válogathatunk, amelyek nem feltétlenül a sokféle gyártót jelképezik a piacon, sokkal inkább azt, hogy milyen sokféle megoldásra van szükségünk ahhoz, hogy otthonunk elkészülhessen. Mivel nehéz eligazodni a lehetőségek között, ezért az alábbiakban megpróbáltunk röviden és közérthető módon összeállítani egy kisokost, ami segíthet eligazodni a vakolattípusok között.
Alapvetően a vakolóanyagokat két nagy főcsoportra oszthatjuk, így beszélhetünk
- kültéri
- és beltéri vakolatokról.
Ennek az eldöntése minden esetben az első és legfontosabb dolog, hiszen a gyártók úgy alakították ki ezeket, hogy kielégítsék a kapcsolódó igényeket.
A kültéri vakolatok eleve masszívabb és durvább bevonatot képeznek, ami jobban ellenáll az időjárás hatásainak, legyen szó vízről, hóról, nagy melegről, nagy hidegről, szélről és egyebekről. Jellemzően vastagabb rétegben lehet és kell is dolgozni velük annak érdekében, hogy tartósabbak legyenek.
A beltéri vakolatok ezzel szemben porózusabbak, vékonyabbak, direkt a beltéri igényekhez igazították őket, ennek megfelelően könnyebben eldolgozhatók, egyszerűbben kezelhetők, ugyanakkor nem lehet velük túl vastagon dolgozni, és összetételük is olyan, hogy leginkább a védett, az időjárás hatásainak kevésbé kitett közegben tudnak hatékonyan érvényesülni.
A legtöbb építkezésen nincs rájuk szükség, de nagyon gyakran előkerülhetnek bizonyos közegben speciális vakolatok. Átlagos ingatlanoknál ritkán fordul elő, a legtöbbször inkább lakásfelújításkor lehet szükség rájuk, de fontos tudni, hogy léteznek olyan, rendszerint zsákos formában kapható vakolóanyagok, amelyek egy bizonyos feladatkörhöz, vagy egy adott probléma megoldásához alkalmasak.
Léteznek például olyan közegek vagy falszerkezetek, ahol elengedhetetlen a megfelelő vízzárás. Ilyenkor egy vízzáró vakolat felhordására lehet szükségünk. Bizonyos esetekben a rétegezésre, a rétegrendre kell odafigyelni, hiszen vannak vakolatok, amelyek már egy réteg felhordását követően rögtön vakolhatók vagy simíthatók, mások azonban több rétegben kerülnek alkalmazásra annak érdekében, hogy könnyebben elérhessék a megfelelő célt és összhatást.
A vakolatok kültéri és beltéri jellege mellett fontos különbséget tennünk köztük még a kötőanyag alapján is, hiszen egyáltalán nem mindegy, hogy ezeket a habarcsokat mi fogja össze, mi köti és szilárdítja meg. A kötőanyag alapvetően meghatározza, hogy hol és milyen formában tudjuk felhasználni őket a gyakorlatban, hiszen egy gipszes alapanyagú vakolatot a legkisebb esetben sem szerencsés kültéren alkalmazni, míg egy szilikátos megoldás inkább kintre, mint bentre való.
Amennyiben a kötőanyagról beszélünk, a vakolatokat a következő csoportokba sorolhatjuk:
- gipszes vakolat,
- meszes vakolat,
- cementes vakolat,
- meszes-cementes vakolat,
- vályogvakolat,
- szilikon tartalmú vakolat
- és szilikát tartalmú vakolat.
A felállított sorrend nagyjából lefedi a beltéri és a kültéri vakoláshoz ideális megoldásokat. A lakás belső falain ugyanis rendszerint a gipszes, a cementes és a meszes vakolatok alkalmazhatók téglafalon, illetve vályogfal esetén a vályogos típus. Érdekesség, hogy a meszes-cementes vakolást nemcsak beltéren, hanem kültéren is alkalmazhatjuk, de manapság már ritkán előforduló megoldásról van szó. Ha a vakolás beltéren történik, általában mindegyik típusnál kétrétegű felület kerül kialakításra, így előbb felmegy a durvább alapvakolat, majd arra egy finomabb simítóréteg.
A kültéri vakolatok között a leggyakoribb a szilikon és a szilikát tartalmú változat. Nagy általánosságban egészen hasonló megoldást képviselnek, és mindkettő kibír olyan külső terhelést is, amit a beltéri nem, ezáltal nem okoz gondot neki a napfény, az UV sugárzás, a csapadék, a fagy, tapadószilárdságuk pedig még nagyon kevés vízfelvétel mellett is kimagasló. Általában a kültéri vakolatok esetében is két rétegről beszélünk, így az alapozórétegre megy rá egy jól elsimított, de még durván hagyott felület, majd ezt takarják valamilyen fedővakolattal, amit a legtöbbször vékony- vagy nemesvakolat néven ismerünk.
Míg a beltéri vakolás esetében alig nevezhető lényegesnek, hogy melyik típusú vakolatot választjuk, addig a két nagyobb kültéri típus között már érdemes alaposabban szétnézni, hiszen a szilikon és a szilikát között jelentős különbségek lehetnek.
A szilikátot tartalmazó külső vakolat általában a népszerűbb, de nem annyira a hatékonysága, mint inkább az ára miatt, hiszen ez a típus határozottan olcsóbb. Nemesvakolatként kiváló páraáteresztő tulajdonságokkal büszkélkedhet, nagyszerűen ellenáll az időjárás viszontagságainak, ugyanakkor sokkal gyorsabban fakul, tehát viszonylag hamar elveszíti a színét.
Ehhez mérten a szilikont tartalmazó vakolat lényegesen drágább, ellenben sokkal tartósabbnak tekinthető mind a tartását, mind a színét tekintve. Mivel gyakorlatilag műanyagot tartalmaz, ezért kimagasló víztaszító tulajdonságokkal rendelkezik, lényegében lepereg róla a nedvesség, és miközben a páraáteresztés tekintetében sem okoz csalódást, ráadásként nagyon flexibilis, rugalmas, nem repedezik olyan könnyedén, mint szilikát társa.
Most, hogy már egy kicsit tisztábban látunk az egyes vakolattípusok között, azaz pontosan tudjuk, hogy melyik mikor és hol alkalmazható, ezen felül pedig milyen tulajdonságokkal rendelkezik, egy nagyon fontos kérdés maradt még hátra: szakemberre bízzuk a munkát vagy inkább nekiálljunk házilag?
A legtöbb lakóházat ma már generálkivitelező készít, így ez a kérdés az esetek többségében újépítésű ingatlannál ritkán kerül elő, felújításnál viszont annál gyakrabban. Amennyiben egy-egy falról, netán egy frissen rakott válaszfalról van szó, és ismerjük a technikát, hovatovább minden eszközünk adott hozzá, akkor felesleges lehet szakembert hívni, hiszen végső soron magunknak készítjük, és addig dolgozunk rajta, amíg nem lesz szép, illetve nem hozza a kívánt szintet.
Nem árt azonban ilyenkor is odafigyelni, hiszen a vakolás során rengeteg hibát követhetünk el. Ezeket fontos előre ismerni, mondhatni felkészülni rájuk annak érdekében, hogy szakember nélkül is megfelelő végeredmény születhessen. Ne feledjük azonban, ha korábban még soha nem csináltunk ilyesmit, nem érdemes kísérletezni vele, hiszen rengeteg felesleges pénzt kidobhatunk az ablakon, így végül sokkal többet költhetünk, mintha eleve megkértünk volna egy kőművest a feladat elvégzésére.
Felkeltettük érdeklődését?
Kérdésével forduljon hozzánk bizalommal.
Olvassa el legfrissebb híreinket
