Amennyiben tartós csővezeték, illetve csőrendszer kidolgozása a cél, akkor a horganyzott acélcsövek minden esetben kiváló alternatívát képviselnek, mint alapanyag, hiszen rendkívül tartós megoldást jelentenek szinte bármilyen környezetben. A Békás Épker kínálatában többféle méretben is elérhető horganyzott acélcső ráadásul éppen a kisebb-nagyobb kialakításnak köszönhetően vált olyan széles körben alkalmazottá, azonban adja magát a kérdés, az egyes szálakat vajon miként rögzítik egymással?
Mivel a fém esetében a legtartósabb kötést jellemzően még mindig a hegesztés adja, ezért természetesen a horganyzott acélcsövek esetében is ez az eljárásmód lesz az egyetlen járható alternatíva és megoldás annak ellenére, hogy ehhez minden esetben kellő szaktudásra és rengeteg speciális szerszámra lesz szükségünk. Lássuk, hogy mit kell tudni ennek a speciális építőanyagnak a hegesztéséről.
Akinek esetleg hiányosak az ismeretei a horganyzott acélcsövek felhasználása kapcsán, annak érdemes megjegyeznie, hogy ezeket a speciális bevonattal, jellemzően cinkkel ellátott, ezáltal galvanizált termékeket a legtöbb esetben két nagy terület alkalmazza többnyire ipari mennyiségben.
Ez a két terület az építőipar és a mezőgazdaság, melyek részeként rengeteg különféle területen megfigyelhetők, legyen szó akár könnyebb szerkezetek építéséről vagy megerősítéséről, akár olyan folyadék halmazállapotú anyagok elvezetéséről, melyeket nem feltétlenül emberi vagy állati fogyasztásra szánnak.
Nyilvánvalóan igen, ellenkező esetben nem szólna erről ez a cikk, ugyanakkor nem árt tudni, hogy a folyamat közel sem egyszerű. A galvanizálás során ugyanis az acélcsövekre egy nagyon sűrű oxidréteg rakódik le, egy speciális bevonat, ami leginkább azt a célt szolgálja, hogy az acélt megvédje a különféle külső hatásoktól.
A hegesztés kapcsán érdemes kiemelni, hogy a horganyzott és a szénacél csővel nagyjából pontosan ugyanúgy kell dolgozni, azonban a horganyzás, vagy más néven galvanizálás azért alaposan meg tudja nehezíteni a munkát. Ennek a rétegnek köszönhetően ugyanis a csövek a hegesztéskor hajlamosak a repedésre, a salak és a porozitás befogadására, aminek következtében a megfelelő hegesztési minőség nem minden esetben garantálható.
Mint köztudott, nagyon sokféle hegesztési technika ismert az iparágon belül, melyek között alapvető különbségek vannak, és különösen az alapanyag határozza meg, hogy melyiket kell választani közülük.
A horganyzott acélcsövek esetében jellemzően a hagyományos ívhegesztés lesz a jó megoldás, vagyis kijelenthető, hogy a mechanikai tulajdonságok tekintetében a galvanizált csövekkel pontosan úgy kell dolgozni a technika terén, mint azokkal, melyek nem kaptak galvanizált bevonatot.
Tudni kell, hogy a legtöbb esetben a horganyzott csövek vagy ponthegesztettek, vagy speciális elektródák alkalmazásával ellenállóvá tehetők, ami azt jelenti a gyakorlatban, hogy a hegesztés során a hegesztőanyag nem tapad hozzá a munkadarabhoz, könnyebb vele dolgozni.
Emiatt elengedhetetlenül fontos, hogy a legelső lépés a megfelelő hegesztőanyag kiválasztása lesz, ellenkező esetben két munkadarab között nem létesíthető olyan jó kötés, ami képes a megfelelő mechanikai teljesítmény elérésében. A horganyzott acélcsövek esetében általában a J421-es, a J422-es vagy legfeljebb a J423-as hegesztőanyag lehet a legjobb választás.
Természetesen a megfelelő hegesztőanyag kiválasztása önmagában még nem minden ahhoz, hogy a horganyzott acélcsövek hegesztése megfelelő minőségben megtörténhessen. A munka megkezdése előtt elengedhetetlen például, hogy a galvanizáláshoz használt cink bevonat eltávolításra kerüljön, ellenkező esetben a hegesztés minősége nem lesz kielégítő.
A hegesztési területen így legalább két-három centiméteres szélességben előbb valamilyen porlasztó olajjal bekenjük a felületet, majd a megfelelő csiszológép által eltávolítjuk az acélra felhordott galvanizálást, amivel lehetőségünk nyílik az elemek hegesztésére. Ezt követően elengedhetetlen, hogy megfelelő védelemmel, különösen korrózió elleni protekcióval lássuk el a kérdéses felületeket, még mielőtt összehegesztenénk őket.
Az előkészületek után következhet a tényleges hegesztési folyamat, ami minden esetben egy olyan művelet lesz, ami rendkívül magas hőmérsékleten zajlik, és fontos megtenni a különféle biztonsági intézkedéseket előtte. Ilyen a megfelelő védőruha, védőszemüveg, de még inkább maszk használata. Utóbbi azért nagyon lényeges, mert a hegesztéskor zöldszínű füst keletkezik, mely már színével is óva inti az embert. Nem véletlenül, ez a füst ugyanis mérgező, már kis mennyiségű belégzés esetén is fejfájást okoz, nagyobb mennyiségben pedig mérgezi a tüdőt.
A legjobb, ha a hegesztés szabad levegőn vagy jól szellőző csarnokban történik, miközben a munkavégzés során legalább egy részecskeszűrős maszk található a hegesztést végző szakemberen, de a légzőkészülék használata is gyakran indokolt.
Természetesen nem árt figyelembe venni, hogy a hegesztés előtti előkészületek, illetve konkrétan a tényleges munka során a horganyzott acélcsövön megtalálható cinkbevonat jelentős mértékben megsérül. Ezt feltétlenül orvosolni kell azzal, hogy az érintett területet a hegesztést követően valamilyen cinkben gazdag festékkel alaposan, ha szükséges akkor több rétegben lefújunk.
A hegesztés mellett a horganyzott acélcsövek összekötése különféle módokon történhet. A 100mm-es vagy annál kisebb átmérővel rendelkező típusokat jellemzően nem hegeszik, sokkal inkább menetes formában csatlakoztatják egymáshoz, de az ilyenkor sérülő galvanizált rétegnek a javítására és fertőtlenítésére ilyenkor is nagy figyelmet kell fordítani.
Ha a cső 100mm-nél vastagabb, jellemzően akkor választják a hegesztést, de az összekötéshez karimákra és blokk csőszerelvényekre is szükség lesz, sőt lényeges, hogy a csövek, illetve a peremek hegesztett részeit minden esetben újra horganyozni kell majd.Felkeltettük érdeklődését?
Kérdésével forduljon hozzánk bizalommal.
Olvassa el legfrissebb híreinket
