Az áthidalókat nagyon sokan tartják felesleges elemeknek vagy olyan extráknak, amelyek nem túl lényegesek egy lakóház kialakításakor, hiszen például a válaszfalak esetében korábban sem raktak ilyesmiket, speciális téglakötéssel megoldották az áthidalásokat. Nem véletlen azonban, hogy a régi házak felújításakor ezek az első elemek, amelyek kicserélésre kerülnek, hiszen a tartófalak mellett a válaszfalaknál is elengedhetetlenül fontos a megfelelően stabil áthidalás. A modern építészetben már elképzelhetetlen lenne ilyesmi, sőt olyan sokat fejlődött a tudomány, hogy konkrét számításokkal dolgoznak az építészek, amikor azt kalkulálják, hogy milyen erős áthidalóra van szükség az adott falszerkezet esetén. Ezek az elemek ugyanis óriási szerepet játszanak a teher elosztásában, azaz statikai szempontból legalább annyira fontosak, mint az egyszerűbb építhetőségben, a nyílászárókhoz kapcsolódó nyílások kialakításában.
Hogy miért fontos nekünk laikusként ismerni a Békás Épker kínálatából is megvásárolható áthidalókat? Leginkább azért, mert egy felújításkor gyakran van szükség arra, hogy mi magunk építsünk be ilyesmit – például extra válaszfalak kialakításakor vagy meglévők átalakításakor –, de egy új ház építésekor is lényeges lehet, hogy ellenőrizni tudjuk a kivitelező munkáját. A nem megfelelően beépített áthidaló ugyanis nemcsak statikailag okozhat óriási problémákat, hanem a hőhidak szempontjából egyaránt rengeteg gondot elő tudnak idézni. Hogy mik azok az áthidalók, milyen anyagból vannak, egyáltalán miként kell kiválasztani a számunkra megfelelő típust? Ebben a cikkben minden kapcsolódó kérdésre választ kaphatunk, méghozzá nagyon hasznos gyakorlati tapasztalatokon alapuló tanácsokkal kiegészülve.
Az áthidaló valójában nem más, mint egy gerendához hasonlító elem, ami segít az ajtók, ablakok és egyéb átjárók nyílásainak kialakításánál úgy, hogy közben a falszerkezet teherbírása statikailag nem szenved csorbát. Minden esetben teherhordó elemekről van szó, amelyekből ma már nagyon sokféle típust ismerhetünk, így különféle méretű, kialakítású, sőt még összetételű változatot is, hiszen eltérő áthidalót kell alkalmazni például téglafalnál, illetve Ytong falazatnál egyaránt. Áthidalóknak nevezzük azokat az elemeket, amelyek a nyílászárók fölött elhelyezkedő falszerkezetek és épületrészek tartását biztosítják, de ebbe a kategóriába sorolhatók azok az I-gerendák is, amelyek a födémszerkezetnek nyújtanak megfelelő hátteret.
Az áthidalók olyan elemek, amelyeket bizonyos formában mindig is alkalmaztak az építkezéseken. Volt idő, amikor ezt a célt vastag fagerendák töltötték be, de előszeretettel alkalmaztak emiatt fémet, különösen vasgerendákat, illetve speciális építészeti technológián alapuló megoldásokat, mint amilyen például a boltív. Utóbbi kivételével a korábbi áthidalási megoldások mára idejétmúlttá váltak, legfeljebb nagyon indokolt esetben alkalmazzák őket, hiszen a fa hamar elrothad, illetve tartóereje sem túl jelentős, míg a vas gyorsan rozsdásodik, nem mellesleg nagyon rossz hőszigetelési értékekkel rendelkezik. A modern építészetben a vasbetonnal töltött téglagerendák működnek a leginkább, amelyek nagyon erős kialakítással rendelkeznek, ezen felül pedig rendszerben jelenleg a leghatékonyabbnak nevezhetők.
A normál áthidalók külső eleme ugyanolyan kerámiából készül, mint a normál tégláké, még a gyártástechnológia is megegyezik. Ennek köszönhetik az áthidalók, hogy első blikkre úgy néznek ki, mint a téglák, holott valójában ez csak a külső vázszerkezet, ami a legkülönfélébb méreteket képviselheti mind a szélesség, mind a hosszúság tekintetében. Ennél is fontosabb azonban, hogy az U alakzatú téglakerámia vázakba mi kerül bele, hiszen ezekbe erős betonacélt húznak – mérettől, illetve felhasználástól függ, hogy hány szálat és milyen szilárdat –, majd az egészet betonmasszával töltik ki, így a kerámia áthidalók belsejében gyakorlatilag erős vasbeton található. Hogy miért van szükség ebben a rendszerben a külső kerámiatéglás vázra? Leginkább azért, mert így teljesen egységesen építhetők a téglafallal, ezáltal ugyanúgy megtapad rajtuk a vakolat, a hőszigetelő tábla, egyszóval sokkal könnyebb vele rendszerben gondolkozni ilyen formában.
Az áthidalók beépítése nem túl nehéz feladat abban az esetben, ha megfelelő méretű, a falszerkezet tulajdonságaival azonos típust választottunk. A beépítés lényege, hogy mindkét oldalról elegendő alátámasztást kapjon az áthidaló a falszerkezettől, majd az áthidalóra kell falazni egészen addig, amíg el nem érjük a koszorú szintjét. Amennyiben hosszabb áthidaló kerül beépítésre, elengedhetetlen alátámasztani a rendszert. Ha technikailag nézzük, az áthidalók beépítése nem túl nehéz, azonban nem véletlenül terveznek olyan sokat velük a szakemberek, hiszen a beépítéskor elengedhetetlen ismerni, illetve betartani néhány alapszabályt.
Ilyen például, hogy az áthidalónak mindkét oldalon legalább 12-15 centimétert rá kell lógnia a falszerkezetre, vagyis olyan elemet kell választanunk, ami legalább 25 centiméterrel hosszabb, mint a nyílásunk. Az áthidalót minden esetben 1 centiméteres habarcsrétegbe kell fektetni, illetve gondoskodni a megfelelő szigetelésről annak érdekében, hogy az áthidaló mellett ne alakuljanak ki hőhidak. A hőhíd egy ilyen rendszerben sajnos nagyon gyakori jelenség, lényege pedig, hogy az eltérő anyagszerkezet nem azonos mértékben veszi fel, adja le, illetve ereszti át a hőt, emiatt a közegnél pára csapódik ki, nedvesség keletkezik, ami hosszabb távon esztétikailag és egészségügyileg egyaránt problémás penészesedést idézhet elő.
Az áthidalók kapcsán rendkívül fontos szempont a teherbírás. Ezen a téren nagyon sok kőműves és otthoni barkácsoló nagyjából szemmértékre dolgozik, azonban ennek könnyedén olyan súlyos statikai hiányosságai lehetnek hosszabb távon, ami akár a teljes falszerkezetet, a teljes ingatlant veszélybe sodorhatja. Ezért nagyon lényeges, hogy mindig olyan áthidalót alkalmazzunk, ami az adott rendszerben megfelelő teherbírással rendelkezik, ennek kiszámítása azonban nagyon bonyolult képletrendszerrel történik. Ebben a tekintetben elengedhetetlenül fontos, hogy ismerjünk olyan szakkifejezéseket, mint például a határterhelés, vagy az olyan beépítési módszerek, amelyek elengedhetetlenek több áthidaló egyidejű beépítéséhez és így tovább. A tartófalak áthidalása ugyanis gyakran komplikáltabb, mint azt először gondolnánk. Az összetettség miatt érdemes mindig építészre vagy statikusra bízni azt, hogy milyen áthidalókra van szükségünk az adott falszerkezet kialakításához.
Ebben az esetben ráadásul a minél vastagabb és minél erősebb megoldás sem mindig jó alternatíva. Nyilván egy válaszfal esetén – ami alig visel nagy terhet – már a méret szempontjából sincs túl sok döntésünk, így ott választhatunk magunk áthidalót, de ha egy fontos tartófal áthidalására van szükség, azt soha nem szabad a véletlenre bízni. Ennek az oka továbbá még az is, hogy egészen másként kell eljárni az egyes falvastagságok esetén, így más és más elosztásra van szükség, ha 30-as, 38-as vagy éppen 45-ös falazatot hidalnánk át. Ebből is látszik, hogy az áthidalók alkalmazása közel sem annyira egyszerű, mint amilyennek elsőre tűnik!
Felkeltettük érdeklődését?
Kérdésével forduljon hozzánk bizalommal.
Olvassa el legfrissebb híreinket
