Pincehelyiségekben vagy natúr stílusú nappalikban és konyhákban kifejezetten népszerűek manapság a nyersen, azaz vakolatlanul hagyott téglafalak. Ezek önmagukban rendkívül dekoratív megjelenéssel büszkélkedhetnek abban az esetben, ha valamilyen látványos építőanyagot, ezáltal például bontott tömör téglát, vagy a főként lábazatok és kémények kialakításához használt Klinker téglát használjuk fel a kialakításkor.
Bár díszfalakról van szó, az ilyen megoldások általában nem önállóan helyezkednek el, és válaszfalként sem funkcionálnak, éppen ellenkezőleg, már meglévő falszerkezetek elé kerülnek – esetleg abból alakítják ki őket –, tehát inkább egyfajta burkolatként funkcionálnak, nem térelválasztó vagy teherhordó képességekkel bírnak. Mivel a díszfalak lényege, hogy a téglák mindig szabadon maradnak, ezért elengedhetetlenül fontos már az is, hogy a szerkezet megfelelő körültekintéssel kerüljön kialakításra, illetve a fugázás egyaránt magas minőséget képviseljen, hiszen nehezen eldolgozható anyagról van szó, amit kellő körültekintés mellett kell kialakítani.
Akár egyszerű díszfalat, akár boltíves vagy polcos megoldást szeretnénk kialakítani téglából, rendkívül lényeges lesz betartani a lerakás során bizonyos szempontokat. Alapszabály például, hogy a rendes téglákat soha nem felragasztjuk a már meglévő falra – lévén léteznek erre könnyű burkolatok, de esetünkben nem ilyesmiről van szó –, tehát közvetlenül a fal előtt, gyakorlatilag az aljzatra helyezzük el az első sort.
Ez egyben áldás és átok is, hiszen az aljzat általában vízszintben helyezkedik el, így legalább erre nem lesz gondunk, ugyanakkor nagyon oda kell figyelnünk, mert túl sok falazó habarccsal nem dolgozhatunk a lerakáskor, azt is kizárólag a tégla aljára, illetve fal felőli oldalára kell koncentrálnunk, ellenkező esetben kifolyik az egész, amiből nem lehet utólag szép fugákat kialakítani.
Márpedig ez egy díszfal esetében alapvető fontosságú, tehát ügyeljünk az elrendezésre, és lehetőleg mindig sűrűbb anyaggal dolgozzunk, amivel elkerülhetjük a megfolyást, illetve a pontos adagolást. Utóbbi azért is lesz nagyon lényeges, mert a téglasorokat fontos kellő párhuzamban elhelyezni, méghozzá nemcsak a vízszint tartásához, hanem az esztétika miatt egyaránt. Emiatt próbáljuk minden sorban tartani a maximum egy centiméteres közöket úgy, hogy a habarcs és a tégla látható szélei között legalább 0,5-1 centiméteres rés maradjon.
Az imént említett rés meghagyása azért kifejezetten lényeges, mert a fal megkötése után – nagyjából 24 óra – speciális fugázó pisztollyal ide töltjük a fugázó anyagot. A pisztoly alkalmazása elengedhetetlen, hiszen más alapanyaggal csak összekenjük a tégla széleit, amit frissen még le lehet törölni, de annak később is látható nyoma marad az esetek többségében. A fugázáshoz egyszerű zsákos vakolót használunk, amit könnyed masszaállagúra keverünk, tehát az előírásokhoz mérten egy kicsit hígabbra annak érdekében, hogy könnyen ki tudjuk nyomni a pisztolyból.
A fugákat soha ne töltsük túl a fal síkján, és addig ne kezdjünk el dolgozni vele, amíg nem kezdett el megszáradni a helyén. Ha száraz téglák közé húztuk fel, akkor legfeljebb 20 perc után már nekiláthatunk a fugaanyag formázásának és kitakarításának, hiszen ilyenkor már kellően szilárd ahhoz, hogy úgy viselkedjen, mint a gyurma. A fuga megformázásához nem létezik célszerszám, így nekünk kell kihasználnunk a kreativitásunkat, ezáltal keresünk valamilyen hengeres testet, ami pontosan illeszkedik a fugák közé úgy, hogy egy kicsit benyúlik, az építőanyagok sarkai mögé a felesleges anyagok eltávolításának érdekében. Erre ideális lehet a festőecsetek nyele, de csavarhúzók, fűszeradagolók, sőt akár kisebb poharak vagy kupicák is tökéletesen elláthatják ezt a feladatot. Ha nagyon precízek akarunk lenni, ma már kapható különleges fugázó kanál is, amit kifejezetten ilyen munkálatokhoz találtak ki.
Amint a fugázás elkészült, és az anyag elég jól megszáradt – legalább 12 óra –, megtisztítjuk az egész felületet. Egy portalanítást követően így veszünk egy üveg sósavat, és a megfelelő védőfelszerelések segítségével átdörzsöljük az egészet. Ez nemcsak a téglák színét dobja fel – bontott téglánál lehet kifejezetten fontos –, hanem könnyedén letakarítja a felesleges koszt és szennyeződéseket, nem mellesleg tartósítja a téglát, így ha nedvesség éri a jövőben, nem kezd el rögtön salétromosodni. Természetesen a tisztítás után más felületkezelést ugyanolyan hatékonysággal alkalmazhatunk, ezáltal az egész falat lefesthetjük, de lakkozhatjuk is, ha szeretjük a csillogó felületeket, melyek utána ugyanolyan teljes értékű falként funkcionálnak, mint bármelyik vakolt megoldás, ezáltal képek, polcok, dísztárgyak és egyebek nagyon könnyedén felfúrhatók vagy rögzíthetők rá.
Felkeltettük érdeklődését?
Kérdésével forduljon hozzánk bizalommal.
Olvassa el legfrissebb híreinket
