Legismertebb előfordulási helye a sivatag, ami mellett gyakori szereplő a tengerpartokon vagy a strandokon is, természetes megjelenésén túl pedig az emberek sokszor alkalmazzák építkezésekkor, általános használati tárgyak esetében is, ezáltal üveghez, félvezetőkhöz, valamint természetesen betonozáshoz.
Bár a homok sokak szerint bőségesen áll a rendelkezésünkre, azonban az emberiség olyan jelentős mértékben használja fel ezt az alapanyagot a mindennapokban, hogy a közeljövő drasztikus csökkenéssel fenyeget. A geológusok erre szerették volna felhívni az emberek figyelmét azzal, hogy 2016-ban az év kőzetévé választották meg!
…csak árnyéka lenne önmagának. Ezt kevesen tudják, de ha nem lenne ez az apró, szemcsés kis kőzet, akkor rengeteg alapvető hétköznapi eszközünk működésképtelen lenne. Nem lennének például számítógépek, hiszen a bennük megtalálható félvezetők szilíciumból vannak, amit pedig a homokból kinyert szilícium-dioxidból állít elő az iparág. Ezen túlmenően a napelemek és a LED izzók alapját is a homok adja, de az ablaküveg, sőt minden más üvegtárgy, a szemüveg is ebből az aprócska anyagból készül, sőt érdemes kiemelni, hogy az építőiparban is az egyik legfontosabb alapanyag, lévén mind a betonban, mind a falakat összetartó habarcsban jelentős mennyiségben előfordul. Az iparban ezen felül a homok gyakran jelenik meg csiszoló-, és polírozó alapanyagként, miközben segít a szennyvíztelepek és a vízművek esetében az ivóvíz megtisztításában, természetes előfordulásában pedig a kőolaj és a földgáz raktározásában is.
Homokot bizonyára mindenki látott már, azonban még, ha valaki fogta is a kezében ezt a selymes érintésű szemcsés kőzetet, vélhetően nem tudna pontos definícióval szolgálni hozzá. A homokról azt kell tudni, hogy a legkülönfélébb ásványi kőzetanyagok és kémiai elemek keveréke, amit különféle szemcseméretek szerint lehet osztályozni. Geológiai értelemben éppen ezért minden olyan kőzet homoknak minősül – összetevőtől függetlenül –, aminek a mérete 0,063 és 2 milliméter közé esik.
A homokszemek minden esetben a nagyobb kőzetek eróziójából jönnek létre, méghozzá rendszerint az időjárás, főként a víz és a szél romboló munkájának következtében, aminek hála a letört darabkák és az alapkőzet egyre kisebb szeművé morzsolódik. A szemcsék mikroszkopikus megvizsgálásával könnyedén következtethetünk arra, hogy milyen erőhatások formálták a homokot. Példának okáért a sivatagi homokot, amit rendszerint a szél formáz, nagyon éles szélű szemcsék alkotják, míg a víz vagy a gleccser által formált homokot a lekerekített, már-már gömbölyű megjelenés jellemzi.
Bár a homok ezernyi különféle ásványból állhat, a legtöbb esetben azonban a szilícium- dioxidból, avagy a kvarcból találhatunk benne a legtöbbet. Ez az ásványi anyag nagyon gyakori a földkéregben, és mivel rendkívül kemény, ezért képes hosszútávon is ellenállni a kémiai eróziónak, csak a víz és a szél gyakran évezredeken át zajló koptató tevékenységének nem.
Hogy a homok milyen sokszínű, azt kiválóan bemutatja, hogy létrejöhet akár korallzátonyok mésztartalmából is, aminek köszönhetően nagy mennyiségben tartalmaz kalcium-karbonátot. Az efféle homok nagyon világos színű, és jelentős mennyiségben bizonyos óceánok és tengerek partjainál található meg. A Karib-tenger vidékén például csak ilyennel találkozhatunk, de kiemelhetjük az új-mexikói fehér homokos partvidéket is, amelyből ráadásként még nagy mennyiségű gipsz egyaránt kimutatható. Persze a homok állhat vulkáni hamuból és kőzetből is, aminek hatására sötétbarnás, sőt feketés árnyalatot vehet fel, mint ahogyan a Kanári-szigetek térségében találkozhatunk vele.
Bár látszólag rengeteg homok áll a rendelkezésünkre az egész világon, a valóságban azonban olyan mértékű a felhasználása, hogy valódi veszélyt jelent a kérdéses aprókőzet elfogyásának problémája. Ennek az oka leginkább az, hogy a homok képtelen olyan gyorsan megújulni, mint ahogyan az emberiség használja, hiszen a szél és a víz munkáját nem lehet természetes módon megsürgetni, a két természeti erőnek pedig gyakran több tízezer év is kell ahhoz, hogy homok szülessen a nagyobb kőzetekből. A UNESCO által szolgáltatott legutóbbi adatok alapján az ivóvíz után a homok jelenti azt az erőforrást, amit veszélyesen nagy mértékben emésztünk fel, így például csak Németország építőipara 2014-ben 240 millió tonnányi sódert és homokot használt el, ami annak ellenére is elképesztő, hogy ez az esztendő messze nem jelentette a csúcsot.
Még tovább tetézi a bajt, hogy a növekvő kereslet fedezésének érdekében egyre több homok kerül kibányászásra a tengerfenékről, ami a rendkívül érzékeny tengeri, illetve óceáni ökoszisztémára nagyon rossz hatást gyakorol. Ezzel ugyanis a talaj lassacskán eliszaposodik, az állatok és a növények eltűnnek, és minden életforma kihalásra lesz ítélve. Mindezzel együtt az erózió beljebb tolja majd a tengerpartokat is, aminek érdekében Európában már több szigorú szabályozást hoztak annak érdekében, hogy ne lehessen a tenger mélyéről homokot bányászni.
Persze a víznek és a szélnek szintén van egy természetesen pusztító hatása, ezáltal olyan helyekről tüntethet el homokot, ahol nagyon kellene, és olyan helyekre szállítja őket, ahová nem. Vannak természetesen különféle kezdeményezések az emberiség részéről azzal kapcsolatban, hogy átrendezzék és feltöltsék a homokot, ezzel fenntartva a tengerpartokat, azonban ez egy szimpla szélmalomharc, ha az aknamunka a háttérben nem fejeződik be.
Éppen ezért gondolták úgy a geológusok, hogy 2016-ot a homok évének nyilvánítják annak érdekében, hogy felhívják az emberiség figyelmét a valódi problémára.
Felkeltettük érdeklődését?
Kérdésével forduljon hozzánk bizalommal.
Olvassa el legfrissebb híreinket
