Aki viszont dolgozott már életében falazó habarccsal, és szerzett némi gyakorlatot, az bátran nekiállhat maga is a folyamatnak, azonban a megfelelő anyagok vagy felhordási technológiák ismerete elengedhetetlen lesz a helyes munkavégzéshez.
Önmagában természetesen a vakolási munka sem úgy indul, hogy lekeverjük az anyagot és már hordjuk is fel a falra, lévén először nagyon fontos meghatározni azt, hogy milyen faltípussal van dolgunk, hiszen egészen más munkamódszert kell alkalmaznunk, ha modern téglával vagy vályoggal van dolgunk. Bármelyik eshetőség is áll fenn, nagyon lényeges feltétel, hogy a felület soha ne legyen nedves, de meg kell bizonyosodnunk a teherbírásról, a nedvszívó képességről, valamint arról is, hogy mentes legyen a portól, a laza részektől, valamint a repedezésektől.
Vályogfal esetén többnyire valamilyen hibafaktorral mindig találkozunk, éppen ezért soha ne mulasszuk el még a folyamat megkezdése előtt az úgynevezett vakolaterősítő háló használatát. Ha nem áll a rendelkezésünkre efféle kiegészítő, de nagyon sürgető lenne a vakolat felhordása, jó alternatíva lehet a kőművesek régi módszere, akik a hálót néhány évtizeddel ezelőtt úgy helyettesítették, hogy a falba nagy, legalább 200-as szegeket vertek, majd ezeket vékony drótokkal pókhálósan összekötötték, ami a célnak tökéletesen megfelelt. Persze a modern hálók lényegesen erősebb és hatékonyabb megoldást képviselnek, így ha tehetjük, inkább ezt alkalmazzuk.
Téglafal esetén a hálózás csak ritka esetben indokolt, többségében elegendő csak általános óvintézkedéseket tenni. Ide sorolhatjuk például a nyílászárók és a szerelvények befedését annak érdekében, hogy a fröccsenő habarcstól megvédjük őket. A fóliázás, a ragasztás, de akár a cementes zsákok takarásként való használata egyaránt jó megoldás lehet, így válasszunk nyugodtan nekünk tetsző alternatívát.
Amennyiben a vakolás házilag történik, és a falfelület alkalmas a munka megkezdéséhez, abban az esetben az úgynevezett előfröcskölés lesz az első lépés, ami konkrétan a kérdéses felület előkészítését takarja. Erre a célra ma már vásárolhatunk speciális kötéssegítő alapozókat, úgynevezett zsákos előfröcskölőket is, de tökéletesen megteszi a kézzel lekevert híg cement és homok párosa egy a háromhoz arányban. Hogy miért fontos a falfelület előfröcskölése? Három dolog miatt!
Az előfröcskölés a vakolási folyamat egyik nagy gyakorlatot igénylő mutatványa, hiszen a serpenyő forgatására rá kell érezni. Érdemes emiatt először csak vízzel teli serpenyővel gyakorolni egy semleges felületen. A lényeg az, hogy a fröccsentés során a lehető legkevesebb visszacsapódással a legnagyobb felületet terítsük be, hiszen a habarccsal is az lesz a célunk, hogy vékonyan felhordjuk a felületre, mely ilyenkor még egyenetlen lesz, de a cél éppen ez, hiszen a vakolat így később könnyebben megtapad rajta. Fontos figyelembe venni, hogy a fröccsentett habarcsra csak a száradási időt követően dolgozzunk rá, ami a legoptimálisabb esetben is legalább 24 óra.
A munka következő fázisa szintén komoly gyakorlatot igényel, hiszen el kell készítenünk az úgynevezett vezető sávokat, ami azt a célt szolgálja, hogy a falazat vakolása mindenhol egyenlő vastagságú és egyenletes legyen. A kérdéses vezető sávok már a végleges vakolás habarcsából készülnek 1-2 centiméteres vastagságban, ami annak függvénye, hogy milyen mértékű borítást szeretnénk falunknak. A sávokat a fal szélességéhez igazítva hordjuk fel, és amennyiben rendelkezünk a munkához kétméteres alumínium léccel – érdemes beszerezni egyet –, akkor elegendő lesz kétméteres sávokkal dolgozni.
A vezető sávok helyes, egyenlő vastagságú felhordása és vízmérték szerinti kialakítása elengedhetetlen ahhoz, hogy függőleges síkot képezzenek a későbbi falfelület képzéséhez, hiszen a közbeeső részt ezek meglétével már csak fel kell töltenünk friss habarccsal. Ezt az alumínium léccel ilyenkor már csak vízszintbe húzzuk, és legfeljebb ellenőrzés céljából kell vízmértéket használnunk, de ha a vezető sávokat pontosan felvittük, akkor szinte biztos, hogy a felület megfelelő kialakítást kaphat. A modern építészetben ma már vásárolhatunk előre elkészített vakoló profilokat a vezető sávokhoz, melyek megkönnyíthetik a munkánkat.
Konkrétan a vezető sávokat 15-20 centiméteres szélességben kenjük fel a falra, méghozzá a padlótól egészen a plafonig. Az alumínium léccel és a vízmértékkel ezeket először függőlegesbe állítjuk, majd kötni hagyjuk őket. A kötési idő ilyen esetben legfeljebb egy-két óra, hiszen csak annyira kell meghúznia az anyagnak, hogy a további vakolás során az alumínium lécet már megtartsa, az ne süllyedjen bele.
Ha a felvitt vezetők meghúztak, megkezdhetjük a közbenső részek feltöltését a megfelelő falazó habarccsal. Itt is szükség lesz a fentiekben már elsajátított serpenyős csapás technikájának alkalmazására. A lényeg, hogy mindenhol egyenletesen feltöltsük a falat, és ilyenkor még inkább több, mint kevesebb anyagot használjunk. Ha megtörtént, alulról felfelé haladva az alumínium léccel lassan elhúzzuk a habarcsot a két vezetőhöz viszonyítva. Ha valahol üres tér marad, a lehulló anyagból egy kőműves kanál segítségével csapjunk vissza, és újra húzzunk rá. A folyamatot addig ismételjük, amíg a két vezetősáv között egyenletes felületet nem kapunk.
A vakolás azonban itt még nem ér véget, hiszen a száradás után következik a befejező réteg, avagy a simító vakolat felhordása. Ehhez ma már szintén vásárolhatunk jó minőségű zsákos anyagot, amit elegendő lesz csak vízzel bekeverni és felhordani. A simító vakolat esetében lényeges, hogy az anyag hígabb legyen, mint az alapréteg, hiszen vékonyan tömítenünk kell majd vele a felület egyenetlenségeit. A munkához mindig használjunk speciális polisztirol simítót, amivel körkörös mozdulatokkal tudjuk egyenletesen eldolgozni a simítást. Ennek megszáradása után már jöhet az esetleges glettelés, de igény szerint közvetlenül festéket is felvihetünk rá.
Felkeltettük érdeklődését?
Kérdésével forduljon hozzánk bizalommal.
Olvassa el legfrissebb híreinket
