Legyen szó lábazatról, támfalról, kerítésről vagy egy egyszerű díszfalról, a zsalukő építésének megvan a maga folyamata, illetve az ehhez kapcsolódó alapszabályok. Ezek közül az egyik, hogy minden egyes zsalukő falazatot - a megfelelő terméktípus kiválasztása után - masszív sávalapra kell felépíteni, amit fontos fagyhatár alá telepíteni, ezáltal 80-100 centiméter mélyre, miközben lényeges, hogy a betont erőteljesen megvasaljuk, és megfelelő távolságokban a leendő falszerkezet magasságához igazítva betonvas szerkezeteket merevítsünk bele, hogy ezekre húzhassuk rá, és ezekhez betonozhassuk hozzá az első zsalukőből készült sorokat.
Adja magát a kérdés a fentiek után, hogy miért is olyan lényeges az alapba vasalást tenni, illetve megfelelő hosszúságban kilógatni ahhoz, hogy masszív zsalukő falakat építsünk, hiszen a tégla esetében sem kell ilyen. Az észrevétel helyes, csakhogy míg a téglákat jellemzően úgynevezett keresztkötésben alkalmazva rakjuk, tehát vastagabb, stabilabb falak készülnek belőlük, addig a zsalukő úgy szabályos, ha egymáson eltolva rögzítjük őket, szó sincs keresztezett elemekről, tehát elengedhetetlen, hogy a zsalukő-sorok és az alap között masszív kötődés alakuljon ki, amit egyszerű betonnal nem lehet kivitelezni.
Ezt szolgálja az alapba beöntött, és hosszanti irányban merőlegesen kilógatott betonvas, amit úgy célszerű elhelyezni, hogy legalább minden második zsalukövet rá lehessen húzni. Minél magasabbra van hagyva a vasalás, annál stabilabb falszerkezetet kapunk, hiszen ilyenkor a beton mellett a vas is beleköt az építőanyag belsejébe, tehát egy nagyon erős vasbeton szerkezetet kapunk, amit vízszintes vasalással kiegészítve kis túlzással áttörhetetlen falszerkezetet alakíthatunk ki. Különösen lényeges ez a megoldás magasra épített falaknál, vagy több tonnát tartó támfalaknál, ahol valós veszélye van annak, hogy a zsalukő fal esetleg el tudjon dőlni.
Hogy fel kell szedni az alapot vagy el kell felejteni a zsalukő alkalmazását abban az esetben, ha kifelejtettük volna a masszív vasalást a fundamentumból? Szerencsére nem, de némi extra költséggel és fáradtsággal jár orvosolni a felmerülő problémát.
A legegyszerűbb mód ehhez minden esetben az, ha speciális betondübeleket erősítünk az alaphoz. Ezek olyan speciális, nagy teherbírású menetes fémcsonkok, melyek speciális kialakításuk jóvoltából rendkívül masszívan beüthetők az alapba abban a mélységben, amennyire előfúrtunk nekik – lehetőleg egy vídiafejes fúrószárral. Túlzásokba persze nem kell esni, a dübel hosszától számolva azonban legalább 20 centit mindenképpen fúrjunk le, és ügyeljünk arra, hogy minden egyes zsalukő blokkba essen legalább egy ilyen dübel. Ne aggódjunk az alap stabilitása miatt, ha kellően erős betonból öntöttük és hagytuk megkötni, akkor megfelelő munkavégzés esetén nem sérülhet meg a szerkezete.
Amennyiben a lyukakat kifúrtuk, a dübelek beütése előtt kiváló döntés lehet egy kis betonragasztót nyomni mindegyikbe. Ne vigyük túlzásba, ellenkező esetben nem tudjuk majd megfelelően leütni a fémcsonkot, de ha így teszünk, akkor a sokkal jobban befeszül a helyére, és lényegesen nagyobb tartást ad hosszabb távon. Nagyjából 24 óra múlva már dolgozhatunk a leütött szárakkal, melyekhez tetszés szerint betonvasat hegeszthetünk a leendő falszerkezet magasságában, illetve majd a zsalukő betonozásakor ezekhez vízszintesen is odafogathatjuk, akár drótozhatjuk is a teljes fémszerkezetet, aminek így egy rendkívül tartós és masszív felépítmény lesz az eredménye.
Nyilván léteznek más alternatívák is abban az esetben, ha vasalás nélküli alapra szeretnénk biztonságos zsalukő falakat építeni, ugyanakkor ez az egyik leggyorsabb és legegyszerűbb megoldás mind közül, amihez nem szükséges semmiféle szaktudás, és elrontani sem lehet igazán. A vasalatlan alaphoz mérten legalábbis biztosan jobb lesz, hiszen támfal vagy magas kerítés esetén az minden esetben kimagasló biztonsági kockázatot jelent.
Felkeltettük érdeklődését?
Kérdésével forduljon hozzánk bizalommal.
Olvassa el legfrissebb híreinket
