Főként a stukatúros kialakítású lakóházak esetében nagyon nehéz esztétikusan tartani a mennyezeteket az állandó repedezések miatt. Ez nem az ingatlan szerkezeti hiányosságaiból fakadó probléma, hiszen nemcsak a fa-, hanem a betongerendás plafonok esetében egyaránt találkozhatunk a jelenséggel. A rendszeres glettelés és a kapcsolódó hálózás ugyan megoldást jelenthet minderre, azonban igazán tartós és esztétikus kialakítást akkor remélhetünk tőle, ha valamilyen álmennyezetet rögzítünk a plafonra.
Ebből a szempontból a gipszkarton és a lambéria a két legkeresettebb és legismertebb alapanyag, melyek alapját hasonló szerkezet biztosítja, azonban a rögzítés tekintetében a két megoldás függesztett mennyezet esetén alaposan eltér egymástól. Mivel a gipszkarton felületek kialakításával már korábbi blogbejegyzésekben foglalkoztunk, ezért most a lambériára koncentrálunk az alábbiakban, lássuk tehát lépésről-lépésre, hogy miként dolgozhatunk ezzel a természetes alapanyaggal.
Minden álmennyezetnek van valamilyen alapja, azaz úgynevezett kerete, amit a párnafák felrakásával kivitelezünk. Ezek általában 3x5 centiméteres, tetőlécként is ismert faanyagok, melyeket közvetlenül a mennyezethez rögzíthetünk megfelelő dübelek segítségével, azonban egy sokkal biztonságosabb, illetve egyszerűbben szintezhető megoldás, ha az oldalfalakon helyezzük el őket, ugyanúgy dübelezve. Ez lesz a leendő álmennyezet síkja, amit fontos lesz vízmértékkel és lézerrel összemérni, ellenkező esetben könnyen egyenlőtlenségek alakulhatnak ki.
A léceket maximum 60 centiméteres távolságokra fúrjuk át és csavarozzuk fel legalább 10-es dübelekkel és hozzá kapcsolódó 80-as csavarokkal. Nagyon fontos, hogy a lécek mindig vízszintesek legyenek, az eltéréseket pedig faékekkel lehet korrigálni, Ezek az elemek rendkívül lényegesek, hiszen hozzájuk kapcsolódnak majd a lambériák, így ha nincsenek egy síkban, akkor nem lesz egyenletes a mennyezet, illetve nem lehet biztonságosan rögzíteni az egészet.
Előfordulhat, hogy az extra szigetelés vagy a túl magas belmagasság miatt szükség van arra, hogy az álmennyezetet a jelenlegi plafonhoz viszonyítva lejjebb engedjük. Ezt különféle direktfüggesztők segítségével tudjuk megvalósítani, melyekből többféle méret létezik. Ilyen esetekben az oldalfalakra rögzített párnafák beállítása nagyon lényeges, hiszen ezekkel egy síkba kell kvázi lelógatni a belső fogóléceket egy speciális fémelem segítségével.
A direktfüggesztőket közvetlenül a plafonhoz kell csavarozni – egy központi és két társcsavar segítségével a legbiztonságosabb –, majd ezekhez kell rögzíteni a párnafákat úgy, hogy az oldalfalakra került darabokkal egy síkban fussanak. Ehhez hosszú vízmértékre lesz szükségünk. Kifejezetten ajánlott egyébiránt ez a megoldás olyan helyeken, ahol nedves környezetről van szó, hiszen így az eredeti plafon és az álmennyezet között elegendő levegő marad a szellőzéshez.
Bár volt időszak, amikor a lambériákat apró szegek és dortnik segítségével rögzítették fel úgy, hogy az apró nútokban teljesen eltűntek a csavarok, manapság azonban egy sokkal egyszerűbb megoldást alkalmazhatunk, hiszen a gyártók készítenek gyakorlatilag fillérekért megvásárolható vasalatokat, melyekkel biztonságosabban és egyszerűbben tudjuk rögzíteni az elemeket.
A kérdéses elemek tökéletesen illeszkednek a lambériák nútjába, ezáltal abba kell elhelyezni őket, majd a kilógó részeket hozzácsavarozni vagy hozzászegelni a párnafákhoz minden egyes ponton. Ezzel nemcsak sokkal masszívabb, de folyamatosabb felületet is kaphatunk, miközben a lambériák is megfelelően befeszülnek a helyükre. Minden egyes darabnál fontos a vasalás, amennyiben kimarad, a lambériák főként mennyezet esetén könnyedén meghasasodhatnak, a burkolat minősége és biztonsága nem lesz kielégítő.
Felkeltettük érdeklődését?
Kérdésével forduljon hozzánk bizalommal.
Olvassa el legfrissebb híreinket
